9.Fejezet

  

 Hát itt a kövi!

Hogy illuzio romboló legyek…. J

(Bella sz.)

…undorodva löktem el mellőlem.Nehogy már azt hidje a mai kis akciójától,hogy nyeregben van.Pedig messze sincs így.

Csak ott állt és eléggé idegesnak tünt.

-Mi lenne ha egyszer.Csakis egyszer nem utasítanál el?

-Álmodozz csak.Én nem érzek úgy ahogyan te.Nem érted meg?-nem értem egyszerűen,hogyan nem fogja fel ezt a kényelmeten szituációt.

Nem reagált a válaszomra.Lehet,hogy visszavonulót fúj?De jó lenne.

Vissza ment a helyére és lassan,hangnélkül elmajszolgatta a vacsoráját.És én is így tettem.

Ő elöbb végzett mint én így szemügyre tudtam venni mit visel alváskor.Hát eddig felsem tűnt,hogy egy fekete boxer és egy fehér póló van rajta.Meg kell hagyni a fehér póló nagyon kiemelte az izmait.Igen sexyssé tette.Ha nem lenne Alec már biztosan rávetettem volna magam.De a kulcsszó az,hogyha nem lenne Alec.

Érdekes,hogy amióta ismerem Alecet nem vagyok képes átszeretkezni mással az éjszakát.nem mintha ezelőtt nem így lett volna.Sajnos cölibátusra cagyok ítélve házasságom első éjszakájáig.Amit remélem majd Aleccel fogok átélni.Nem hiányzik nekem egy önelégült arca,mikor átélem azt az élményt amit szerelmemmel szeretnék.

Lassan én is végeztem.Edward uriemberhez méltóan megvárt és együtt hagytuk el a konyhát.Mindenki elment a saját szobájába,majd álomra hajtottam a fejem.

Zihálásomra ébredtem fel.Nem hiszem el,hogy már megint rosszat álmodtam.Az a legrosszabb az egészben,hogy álmomat már megint Edward tölti ki.És nem máshogy,minthogy szeretkezünk.És jó volt basszus.Mi van velem?Vele nem lehetne jó.Én nekem a szerelmemmel kell átélnem.Ez már beteges komolyan.Mért kell magam állandóan emlékeztetnem arra,hogy mást szeretek?

Néha nem értem saját magam.

Mivel nem tudtam visszaaludni,lementem a társalgó szobába,ahol a nagy fekete zongora is volt.Leülltem elé és találomra elkeztem ütögetni a billentyűket.Majd kis idő elteltével viszont egy nagyon szép és dallamos kis számot keztem el játszani.

(Edward sz.)

Annyira fáj.Fáj,hogy nem akar szeretni.Ha megsem próbálja akkor nem is fog megkedvelni.Mert ha most nem szokik hozzá a tényhez,hogy egyszer el kell vennem,feleségemül kell elfogadnom akkor tudom sajnálni.

Szinte kínoz a fájdalom.Mért játszik velem?Hiszen érzem a mozdulataiból,hogy akarja csak a jobbik esze állandóan meggyőzi,hogy ez nem helyes.Pedig a velem lévő kapcsolata sokkal helyénvalóbb   mint amit Aleccel művel.

Na az nem normális.Melyik pasi bírja,hogy akivel x éve együtt él és még egyszer sem döntötte meg?Hátha velem járna Bella biztosan nem akadna olyan esténk amit alvással töltenénk.De ez én vagyok és nem Alec.FÚÚÚJ!Már csak azt kéne.Nagyon utáljuk egymást.

Bella jobbat érdemel mint ő.Példálul kit?Hát engem!!! J

Jó ez egy kicsit nagyképűen hangzott,de ha egyszerűen így van akkor nem tudunk semmit sem tenni.

Az éjjel nem tudtam sokat aludni,gondoltam teszek egy sétát és lemegyek a társalgóba.Már éppen fordultam volna be az arra vezető folyosóra mikor hangokat hallottam.Nem is!Inkább zongoraszót.

Nagyon halkan mentem végig a szűk folyosón,és nagyon lassan nyitottam be a terembe.ott üllt ő.

Zongorázott egy érzelmekkel teli számot.Annyira meghatódtam,hogy csak álltam ott az ajtóban ,mint aki gyökeret vert.

Nagynehezen közelebb mentem és leülltem mellé a székre.Rámnézett és elmosolyodott.

Hát igen.Ez az egyetlen hely ahol nem esünk sosem egymásnak.A zongora.Mind a ketten nagyon szeretünk játszani és ez a mindenünk.Ez hoz minket össze.

Ahogyan mozogtak az ujjai a billentyűkön olyan megnyugtató volt nekem.Egyszer csak abbahagyta és várakozóan nézett rám.Én is elkezdtem egy zenét játszani,amibe ő is bele is kapcsolódott.Már vagy 1 órája is itt ülhettünk mikor Bella megszólalt:

-Ideje mennem.Késő van.Holnap korán kelek.

-Redben.Én is korán kelek.-Majd lecsuktam a zongora fedelét.Bella még az utolsópillanatban,mielőtt felálltam volna felém fordult és megcsókolt.Nem értettem a reakcióját,hiszen sosem csinált ilyet még.Mindig én csókoltam meg.Én kezdeményeztem.De most…

Ahogyan megcsókolt olyan aranyos volt.A nyelvével végig simított az alsó ajkamon,mire azok elnyítak és nyelve becsúszott a számba.Nyelvünk vad táncát járta,miközben ő a hajamba túrt.Én a derekát fogtam,úgy mintha az életem múlna rajta.

De végül ő szakította meg a csókunkat.Megint rámmosolygott és felállt.Még intett egy utolsót nekem és kisétált.

Valahogy ez nem töltött el boldogsággal.Olyan érzésem volt,mintha ez valami féle búcsú lett volna.Annyira szép volt és nyugalmas.

Igen!Ez a búcsú volt.Hiszen akkor nem játszott volna ilyen számot,tele szerelemmel és bánattal.lehet,hogy ő is szenved?Ááááá!Az kizárt.Ilyen nincs,hogy ő valaha is így érezzen…

(Bella sz.)

Eldöntöttem.Most ennek véget vetek,mert különben  Alec mikor hazahön csak a káoszt fogja látni.Ez volt a búcsunk.Mégha fáj is bevallanom,tényleg szerettem vagy szeretem.Nehéz megmondani.

Mikor megcsókoltam szinte égette a szám az ajkai.Éreztem,ahogyan kezd rájönni,ez a búcsú volt.Remélem beletörődik és folytatja az életét,mintha nem is lennék.

De ez biztosan nem fog bekövetkezni.

Fájt otthagynom abban a tudatlanságban.De ezek az érzések mellett,viszont ott van az is amit délután csinált.Azt hittem,hogy ennél mélyebbre már nem tud süllyedni.De tévedtem.

Olyan mélységéeset csalódtam,mint eddig még senkiben sem.Ezért most én megfogadom,hogy kerülni fogom.Nem hiányzik nekem az,hogy az emberek arról pusmogjanak,hogy a király legidősebb lánya együtt hál az öccsével.

Csak azzal tudom nyugtatni magam,hogy ennél rosszabb helyzetbe már nem kerülhetek.

Amint hisszaértem a lakosztályomba,kimentem az erkélyre.Szerettem itt ücsörögni,mert olyan volt mintha nem is lennének gondjaim.Itt mindig eltudtam őket feledni.

Hát ahogy elnézem,most nem lesz egy nyugalmas fél órám sem.

Mikor lepillantottam az erkélyről le a kertree,hát kit látok,persze hogy drágalátos öcsémet.De ahogy észrevettem,nem nagyon búslakodik.

Megállapítottam,hogy telefonál.Gondolom valamelyik ribancának.Ha már tőlem nem kapja meg,akkor valaki mástól igen?!

Bár ez hülye kérdés volt,mert a válasz megvan.Hát persze,hogy igen.Olyan lány nincs aki ellent tud mondani Anthony Edward Musen Volturinak.Ja,de egyet tudok.ÉN.

Inkább fogtam magam és bementem,mielőtt észrevenne.

Reggel nagyon jó kedvem volt.Lementem reggelizni,ami nem is volt annyira rossz.Mondjuk még mindig ő üllt előttem,de nem zavartattam magam.Elmentem az edzésekre,próbákra,tanórákra,intézni a karieremet.De ahogy láttam ő is ugyanúgy cselekedett.Mintha semmi közünk nem lett volna egymáshoz és nem is lenne.Mimiék,Silvio,Vico és a többieknek fel sem tünt a változás.Miért is tünne fel.Ők a saját ki életükkel foglalkoznak.Hát én is így teszek.

Apa sajnos nagyon jól tudta,hogy Edward és köztem mi folyt le,és hát nem nagyon örült ennek.

Így teltek el a napajaink.Teljesen elhidegültünk.Nem is beszéltünk egymással,még egymásra néztünk.A bálokon,nem is táncoltunk együtt,apa hiába kömörgött,hogy csak egy tánc,de semmi.

Bulizni is eljártunk ugyanúgy együtt,de ott is,mintha nem is ismernénk egymást.Ezt én sikernak könyveltem el,de azért hébe-hóba oda-oda néztem,hogy hogy érzi magát.A látvány meglepő volt.Szomorú tekintete volt,mint akinek most halt meg a rokona vagy ilyesmi.

8 hónap múlva.

  Már 1009 –et írunk.tulvagyunk öcsivel az első karácsonyunkon.Mondjuk kiakasztó volt,hogy mit ajándékozott nekem.És most nem Elenről beszélek,hanem Edwardról.Igen.Ő adott nekem ajándékot.Tök happy-n éreztem magam,ajándékot ad.Nyitom ki a doboz masniját,már csak felkell nyitnom a fedelét,mikor megéreztem,hogy túl könnyű.Kinyitom,mit látok?SEMMIT.

Mondtam is neki,hogy kössz a semmit.Erre csak annyi volt a válasza,hogy szivesen máskoris,majd elviharzott tőlem a legmesszebb.

Na de térjünk vissza a jelenbe.Már tavasz van.Alec Ősszel jön vissza és már alig várom őt.

Éppen az egyetem könyvtárában olvastam egy könyvet,mikor tőlem 5 méterrel arrébb megláttam Elent és hűséges pincsikutyáját Edwardot.

Valamit nagyon tárgyalhattak,mert rámnézett és zavarba jött.

Elen meglökte felém,és jó lassan odasétált hozzám.Felvette azt a nem tőrődöm stílusát és elkezdett hozzám beszélni.

-Hello!Bocsi,zavarhatlak egy pillanatra?-megáll az ész.Beszél hozzám?Pedig már vagy 8 hónapja nem is beszéltünk.Azóta az eset óta.

-Hát az a helyzet,hogy már megis zavartál.

-Egy szociológiai tanulmányhoz akartam segítséget kérni.

-Oké.-úgy gondoltam ebből még nem származik bajom.

-Egy felmérést végzek,arról,hogy az öcsém,aki ott ül mögöttünk-úgy csinál mint aki tanul,de igazából minket néz-mennyire gyáva ahhoz,hogy elhívjon egy lányt randizni.Tehát a kérdés maga az lenne,hogy mennyi bátorságot kellene összegyűjtenie neki,ahhoz,hogy egy épelméjű lány randizzon vele?

-És hány lányt kérdeztél meg erről?

-Hát 21-22 év körüli,csinos lányok…

-Ááá…csak 19.

-Hm…nem baj nekem az is belefér. –Na itt leesett,hogy mire megy ki a játék.

-Tudod,az a baj,hogy én nem randizom szociológus hallgatókkal.-erre csak vágott egy grimaszt.Deéreztem,hogy kifog tudni alóla bujni.

-Még nem köteleztem el magam.

-Mi iránt?

-Semmi iránt.Szóval…nem lenne kedved velem vagyorázni vagy beszélgetni egy kávé mellett,hátha nem tud egyikünk sem semmi értelmeset kinyögni.-Na itt beállt az agyhalál ez engem randira hívott?

-Ööö…veled?-erre csak megrázta a fejét,mintha valamit kiakarna verni onnan.

-Ja…ööö nem.Az öcsémmel.Ha nem gond.

-Hol,mikor?

-Holnap,2-kor a Plaza Bell-ben.

-Oksa.Hozom Tanyat is,hogy ne légy egyedül.-rákacsintottam,de már távozóban volt.

Ezt a szöveget apám.Hát az tény,hogy a csajokat feltudja szedni.És most már látom,hogy nem csak a mosolyával.

Másnap mikor végeztem a suliban,úgy egyenruhástúl indultam meg az étterem felé.Kicsit furán fognak rámnézni,mert nem öltöztem túl.Mondjuk minek.Gyorsan ebédelek és húzok haza.Kiváncsi vagyok rá amúgy,hogy Edwardot hogyan tudta rávenni Elen erre a randira.Ami meg még hihetetlenebb,hogy nem azt mondta,hogy Elennel,hanem hogy vele.

Mikor odaértem,elvették a kabátom és odavezettek az asztalhoz.Elen nem volt még ott,de Tanya sem.Csodás.Úgy látszik kettesben leszünk addig.Ami még furább volt,hogy Edward velem szemben üllt.Na jó akko ez most randi?Mi van ha a többiek nem is jönnek?Kezdtem bepánikolni.De semmi baj Bella,csak beképzeled.

-Szia!-köszöntem.Nem akartam bunkónak tünni.

-Hello!Kérsz valamit inni,ameddig a többiek meg nem jönnek?

-Persze.

Leintett egy pincért és kikért egy vörösbort.Kiöntötték nekünk a vörösbort,majd furcsa mód elkezdtünk beszélgetni.De csak szigorúan a munkáról.Már vagy fél órája vártunk mikor bettopantak.Leülltek ők is,és végra valahára kikérhettük a rendelést.

Sokszor próbált Elen nekem bókolni,de rendszerint mindig valami hülyeség jött ki belőle ami szinte már sértésnek hangzott.Így Edward próbálta korigálni őket,közben meg kedvesen tekintett rám.Hadjuk meg ez a fajta kedvesség,hogy bókol nekem,igen tetszett.

-Bella!Nézlek és azon gondolkozom,hogy elég ronda vagy-e ahhoz,hogy még igyak egy pár felest,hogy szpnek lássalak!-csak néztem.Mondom mi van?Edward is csak nézett,majd korigálta.

-Elen csak azt akarta mondani,hogy olyan szép vagy,hogy nem tuja igyon-e még egy pár felest ahhoz,hogy még szebbnek lásson.-közben lesújtó pillantásokat küldött Elen felé.És ez még a light-osabb fajtája volt.

Az idő nagy részébenElen inkább Tanyaval,én meg inkább Edwarddal beszélgettem.Rájöttem időközben,hogy mégsem annyira bunkó,mint ahogy mutatja.

Mikor rendeztük a számlát Elenék elmentek,Edward meg felvetette,hogy még korán van,mi lenne ha elmennénk a vidámparkba.Én nagyon szerettem a vidámparkot és már régen is voltam ott.

Megláttam egy céllövöldét és oda húztam Edwardot is a kezénél fogva.Nagy nehezen rávettem,hogy szerezze meg nekem azt a nagy pandamacit.Sajnos nem igazán sikerült neki,így lefizette az árust.Ezt szóvá is tettem neki,hogy ez csalás.De ő csak nevetett.Olyan aranyosan tud nevetni,meg ez a boldogság amit az arcán látok,szinte hihetetlen.

Már délután 5 óra volt,mikor eszembe jutott,hogy edzésre kell mennem.de túl messze voltunk a palotától.Edwardnak is leesett,hogy neki is jelenése van az edzésen ma,mert most összevont lesz.Visszamentünk a kocsihoz,majd még egy-két percig ott álltunk.Megakart csókolni,de én elhajoltam.

-Nem azt mondom,hogy soha…de ma nem.

-Értem.Méghogy nem soha,hanem ma nem.-az utolsó mondatot szinte suttogta.Szerintem nem akarta,hogy meghalljam.Beülltünk a kocsiba és nem a város felé mentünk,hanem nagyon közel voltunk a sípályához,ahol volt egy családi villa.Ott volt félretéve plusz ruha,így oda mentünk.Mikor odaértünk sötét volt már.A lakásban sem volt senki.Bementünk és az első utunk Edward szobája volt,mivel vsak neki volt váltása itt nekem,csak a palotában.Az volt a szerencsém,hogy mind a ketten ugyanolyan edzőruhát hordunk.

-A szekreényben találsz váltóruhát.Mindjár jövök!-majd lement a földszintre.Már gomboltam ki az ingemet mikor visszaért.Ő is levette a pólóját,majd én a felsőt keztem el felhúzni a kezemre mikor azt lefogta edward.kivette a kezemből a pólóját és átkarolt.Beleszuszogott a hajamba…

-Ez nem kell.-libabőrös lettem attól ahogyan lehelte a szavakat bele a vállamba.

-Edward ezt nem kéne.

-Dehogy nem.Na…ne kéresd magad.Tudom,hogy te is akarod.

-Öltözni kéne.Elfogunk késni.-próbáltam az eszére hatni.De nem túl nagy sikerrel.Maga felé fordított,majd szájoncsókolt.

Ezt nem hiszem el,hogy nem tudok neki ellenállni.Amint a szája hozzáért az én számhoz,abban a pillanatban elfelejtettem mindenkit.Csak az volt a fejemben,hogy AKAROM.Őt akarom és senki mást.

Majd szép lassan ráfeketetett az ágyra… 

1. A hegyen a kis falu ahol a ház van:http://www.blikk.hu/data/cikk/73/41/71/cikk_734171/d0003C76Ece4f60ffba6f.jpg
2. A villa:http://image.ingatlanok.hu/hirkepek/000605/1206873344.jpg
3. Vidámpark:http://www.balatonlelle.net/images/p8215639_n.jpg
4. Étterem:http://www.diningguide.hu/_Images/000001381_peppers_restaurant.jpg.jpg_biga.jpg
5. Bella egyenruhája(feketében és a hátulján ott van a Volturi címere):http://image.hotdog.hu/_data/members1/817/266817/images/Az-az/A0132DR_2.jpg