25.Fejezet /egész/

(Bella sz.)

NagyonNagyon pipa voltam.Most kihúzta a gyufát.Most mégis mit gondolt?Hogy akivel leéltem gyakorlatilag az egész életemet,olyan könnyedén itt hagyom?

Hát rosszul hitte.Hiszen Aleccel már több mint 1000 éve együtt vagyunk.Látta,ahogyan felnövök.Ott volt életem minden pillanatában és csak úgy hadjam el?

A másik probléma viszont maga Edward volt és a kapcsolatunk.Én szeretem őt.De annyira nem,hogy elhadjam miatta azt aki az életem.

És ha ezt képtelen megérteni,akkor sajnálom.

Nem tudom eldönteni.Ha szügségem volt Alcre,ő ott volt.De Edward nem.Ő csak egy fiú akit nagyon szeretek.De nem úgy mint Alecet.És ez nagyon bosszantott.Nem tudom.Áááááááááááá!

Agyvérzést kapok egyszer az már tuti.De mi legyen?

Edward teljesen kiakasztott.És ez a szöveg amit lenyomott?Mondjuk én sem voltam sokkal jobb,mert eléggé durván a tudtára attam,hogy nem igazán szeretem.ez nem volt fer tőlem.

De akkor is,joggal vagyok rá dühös.Igen.igazam van akkor is.

Ezekkel a gondolatokkal indultam el zuhanyozni.leakartam mosni,magamról Edward érintéseit.Nem mintha ez lehetséges lett volna.Akár tagadom akár nem,igenis az emlékezetembe beitta magát.Nekem nem szabad ilyenekre gondolnom.Alec az első.

A francba.A telóm ott maradt.most mit csináljak?Menjek át és kérjem vissza?Az egy kicsit hülyén hangzana.De nincs mit tenni.

Elindultam a szobája felé,ahol majdem…majdnem…

Bekopogtam,de még semmi.Még egyszer kopogtam,de egy fél perc múlva nyílott is az ajtó.Edward döbbent arcával találtam szembe magam.

-Ne örülj előre.Nem vagyok az a fajta lány,aki visszakönyörgi magát.Csak a telefonom hagytam itt.

-Nem jössz be?-kérdezett rá.Eszemben sem volt bemenni.Akkor esélyt adok a megbocsátásra,amit eppen a pillanatban nem szerettem volna.

-Kösz nem.Inkább megvárom itt,míg megkeresed.-el is indult,majd 3 perc múlva vissza is csörtetett.Vettem egy mély lélegzetet,majd megszólaltam.Csak essünk túl rajta.

-Köszönöm.Forgatáson találkozunk.-megfordultam és rohantam is.Már a folyosó közepén jártam,mikor hallottam halk lépéseket mögöttem.

-Bella! Várj!

-Mégis mire?-még mindig háttal álltam neki.-Hogy megmagyarázd hogyan értetted?Vagy hogy te elfogadod?Bár ezt nem hiszem.Te nem tudod őt elfogadni.Akkor jobb is lesz ha ennek véget vetünk.-már a sírás határán voltam.Nem mertem rá nézni.Nem tudom kimondani,ha rá kell néznem.

-Ezt hogyan érted?

-Úhy hogy vége Edward.Érted?Vége.Ezt itt és most lezárjuk…-tovább mentem,de Edward lépteit már nem hallottam.Csakis ezek a fájó szavak zakatoltak egész nap a fejemben.Olyan nehéz.Fáj a szerelem.ezt már tudom.fáj a tudat,hogy ő nincs többé.Úgy látszik,hogy 1009 óta 10 év kellett,hogy tényleges elengedjem.Ez van.Nem tudok semmit sem tenni.

A mai délutáni forgatást lemondtam,betegségre hivatkozva.Persze csakis Edward tudta az igazi okát,hogy miért.

Az este nem tudtam aludni.A vacsorát is a szobámban fogyasztottam el.így is távol tudok tőle maradni.De hát holnap nincs menekvés.Sajnos vele kell forgatnom.a szemébe kell néznem.Nem fog menni.

Bella!igen is megtudod csinálni!Színésznő vagy.

Reggel szarul ébredtem.Úgy néztem ki,mint aki hónapok óta nem aludt.Eléggé gyorsan elkészültem.A forgatásra is hamar kiértem.Már a sminkem is kész volt,már csak Edwardra vártunk,hogy elkészüljön.Egy fél óra várakozás után el is készült.Furán nézett ki.Bár meg volt az oka.Ő is kialvatlannak tűnt és eléggé szúrós szemeket meresztett rám.Most biztos mérges rám.

Hirtelen ért a felismerés.Most ez csak is az én hibám.Mert nem értem meg az ő szemszögét.Lehet,hogy ő máshogy élte meg ezt az egészet,mint én vagy Alec.

O-O!!!azt hiszem tegnap elfelejtettem felívni őt.mielőtt elkezdtük volna gyorsan felhívtam telefonon.

-szerlemem.hol voltál tegnap?Csak nem valami baj van?

-Nem nincs semmi gáz.Csak hiányzol!Hol vagy most?

-Hát a szállodában.ki menjek a forgatásra?-igen.ez az.Ő kell nekem most.mint egy bátty. Érdekes,hogy ahhoz akarok hozzá menni,aki számomra olyan mint egy bátyus.de Edward,ő ténylegesen a testvérem,mégsem kezelem úgy.Vajon miért,Mert szeretem?Igen.Halálos szerelmes vagyok Edward Musenbe.

Ezt most olyan szívesen az égbe kiálltanám.De ezt ő sosem tudja meg.Már mint azt,hogy az égbe kiálltanám.Szerencsémre azzal már tisztában van,hogy szeretem.Csak azt nem,hogy meghalnék érte.De ez még korai.

Bár most nem vagyunk együtt.És úgy érzem ez így is marad.

Visszametem a helyszínre,közben lebeszéltem kedvesemmel,hogy jöjjön ki.olyan boldog volt.ilyenkor annyira imádni való tud lenni.

Alec egész nap gyilkos pillantásokkal záporozta Edwardot.Szegény fiú,egyszer megunja,de megveri vőlegényem.

A vacsorán Edward mellett ettem,de ide már nem jött velem Alec.Valami fontos dolga akadt.És én nekem most igen baljós előérzetem volt az estével kapcsolatban.

Mikor végeztünk,én visszavonultam a szobámban.de nem bírtam sokáig.Túlságosan is vágytam rá.

Már hanali 1 volt,de annyira kívántam,hogy meguntam az ücsörgést és átmentem.

Kopogtam,de semmi.Még egyszer,megint semmi.gondoltam lemegyek a portára és elképrem a kulcsot.Viszont lent azt mondták,hogy nincs a szobájban.Hát akkor úgy néz ki ez veszett fejsze.De holnap este nem ussza meg.

Fejben már megbocsátottam neki,de talán lehet,hogy húznom kéne az agyát.De ennyire gonosz nem lehetek.

Most jelen pillanatban jobban izgatott a bár.Bementem a szállodai bárban,de ami ott fogadott,kiakasztott.Ott enyelgett egy csajjal.Ezt nem hiszem el.Sosem leszek elég jó,igaz Pattinson!!!!

Odacsörtettem melléjük és kikértem egy tekilát.Gyorsan lehúztam,de nem ütött meg.Még kértem 2x,na most már jó.Kezdem érezni a hatását.

Edward ekkor vett észre,majd kiguvvadtak a szemei.Hát jól nézz meg mert most látsz utoljára így.

Egy szál francia bugyiban és toppban.Remélem most rájött arra mit is veszít,ha egy ilyen kis repedt sarkút szed fel ahelyett,hogy velem lenne.

Pasik.mindegyik sík hülye.olyan kiszámíthatóak,hogy az már fáj.

-Bella!mit keresel itt?

-hát mit eresnék?Lejöttem egy kicsit iszogatni,mert unom magam egyedül.Talán baj?-micsoda elme,komolyan.

-Hát éppenséggel ha nem lennél makacs,most nem unatkoznál.-Majd kéjesen megnyalta a száját.tisztára felizgultam tőle.De nem lehet.itt játszik én velem ahelyett,hogy a ribijét füzögetné.

Azt hittem leszédülök a székről,mikor egy perc múlva lekoptatta a csajt és felém fordult.

Mindkettőnknek kikért egy-egy sört és elkezte…

-Fel kéne venned valamit!Kevés ez a ruha.-kicsit,mintha zavarban lett volna.

-Talán zavar?Tudom,hogy nem zavar.Inkább az izgat fel ha nincs rajtam semmi.

-Ne légy ilyen nyílt,kérlek.Te egyáltalán nem vagy azzal tisztában,hogy én mire vadulok.-hogyan,ezt most ,hogy érti???Ennyire félreismertem volna?Az lehetetlen.Csak úgy csillogtak a szemei.Kezdtem megilyedni és persze vele egyetemben megindult a mocskos fantáziám is.

-Ezt hogy érted?Ennyire nem ismerném az öcsém?

-Hát éppenséggel,amit ezalatt a 10 év alatt mutattam neked az semmi ahhoz képest ahogyan a nőkkel szoktam bánni.

-Mikor lettél te ilyen…

-Milyen?ilyen durva,erőszakos,perverz?

-Elég a perverzióidból.-kikakasztó.Mi van vele?Csak nem durván,erőszakosan szereti?

-Olyan ilyedt arcot vágsz.Bár jobb ha félsz tőlem.nem tudod,mire vagyok képes olyan nőkkel akikről elmondhatom,hogy az eyémek,a tulajdonom.-itt vett egy nagy levegőt,majd rámnézett.-Majd megtudo,hogy milyen vagyok valójában,ha a tulajdonom lettél.

-A tied.-ezt már csak suttogtam,de meghallotta.Erre csak felém hajolt és olyan szédítő csókot adott,hogy megkellett kapaszkodnom a piltban.Szencsénkre senki nem volt már a bárban,így nem buktunk le.

Annyira vadul csókolt és fogaival harapdálta anyelvem.Nem kellett több ösztönzés,már tudtam,hogy nyelvével kell gyönyörüségtől csodás táncot járnom.

Amikor elváltunk,csak egy csibész mosolyt húzott az arcára.

Felállt,fizetett,majd elment.Már csak azt vettem észre,hogy ott ülök még mindig és azon morfondírozom,hogy én miért ülök még itt??

Összeszedtem magam és célirányosan elindultam a szobája felé.

A szerencse úgy néz ki,hogy ma nem nálam pártol.

Bementem a szobámba.Befeküdtem az ágyamba és vártam,hogy elragadjon az álom.Egyszer csak egy puha kezet éreztem csípőm köré kulcsolódni.Bár Edward lenne,kívántam.

Várjunk csak?ki ez?Meforgultam,majd egy nagy lendülettel ki téptem magam a karok özül.Az nem lehet.

ALEC.Alec hozzám ért.

Azt hiszem holnap lesz egy telefonom apához.

Eljött hát az a nap,mikoris fény derül az összes kis titokra,ami körüllengett engem és Edwardot.