53. Fejezet

Isabella szemszög

1 héttel később

Sok minden történt az alatt az egy hét alatt. Azóta Anthony visszatért a megszokott kerékvágásba és folytatta uralkodói teendőit. Én meg…hát igen, én meg folytattam további unalmas napjaim. Esküszöm jobb volt addig míg nem emlékezett mivoltjára. De nincs mit tenni, az élet megy tovább. A régi Anthonyval vagy sem.

Éppen a szobában tartózkodtam mikor egy csicsergésre lettem figyelmes. Kisétáltam a teraszra és egy kis madárkát pillantottam meg a korláton. De mire odaértem volna, megilyedt és elrepült. Olyan szép idő volt hogy úgy döntöttem inkább kint maradok. Leülletem a székre és gyönyörködtem a városba. Mikor már vagy 2 órája ott ülltem, autó zajra lettem figyelmes. Egy fekete autó gördült be éppen a nagykapun. Ekkor már tudtam – Anthony hazajött és most a palotában élők vérét fogja szívni. Elsősorban azt aki fogadja, majd azét aki vele szembe megy – konkrétan a szobalányokét. ÉS már hallom is…

Anthony szemszöge

Ezt nem hiszem el hogy ilyen szerencsétlenekkel vagyok körülvéve. De hát nincsmit tenni. Remélem Bells nem lesz ilyen szerencsétlen. Eddig még megúszta,de ha hülye lesz akkor őt is lekurom a picsába.

Amint beléptem a palotába máris osztottam az igét. Bér szerintem olyan hangos voltam hogy ezt Bells is meghallodta a túlsó szárnyból. De valahogy hidegen hagyott. Amint végeztem a trónterembe mentem és elfoglaltam méltó helyem a trónuson. Gyors kifújtam magam és amíg ergyedül voltam eszembe jutott hogy milyen is volt régen,mikor még kezdő voltam. Hányszor megkaptam…

„ – Fiam vagy összeszeded magad vagy akár le is mondhatsz. – erre úgy felmérgesedtem…

-     Mi lesz ha nem… - még befejezni sem tudtam a mondatom mert abban a percben megjelent mellettem Bells.

-     Ha nem szeded össze magad akkor lemondatlak,elválunk és átveszem az irányítást. De hányszor elmondtam hogy ne így hanem amúgy csináld. Neked aztán lehet beszélni, itt be aztán a másikon meg ki. Borzasztó. – ekkor fújtatott egyet és tovább ment apánk felé. Bezzeg ő tudja.Még jó hogy miután 1000 évet rámver. Erre megszoktam kapni hogy…

-     Hogy ez nem mentség szivem. Ha nem bírod add fel és ne nyavajogj,mert nem áll jól. Ne próbáld hanem csináld… - ez hihetetlen. Ez olvas a gondolataimban és még ki is oktat.”

Hát igen. Bells már csak ilyen. Ekkor kopogtak az ajtón és lám Bells volt az. Felálltam abban a pillanatban.

-     Csak nem nosztalgiázol? – kérdezett engem.

-     De. Eszembe jutott milyen voltam kezdőként,eléggé satnya. Azért beletanultam hamar.

-     Hát igen,pár száz év az pár száz év. Megnyugtatlak én is lehíztam egy párat. – mondta.

-     Miért is jöttél? – tértem rá a lényegre.

-     Csak köszönni akartam. Unatkozom. Mondj már valami elfoglaltságot! – kérlelt.

-     Miért nem csinálod azt amit ilyenkor szoktál? – kérdeztem rá a nyilvánvalóra.

-     Amit szoktam? A csavargásra célzol? És a csajos estékre?

-     Igen. – nem értettem ebben most mi a furcsa. Helyeslően rámnézett és sarkonfordult, majd elindult az ajtó felé.

-     De aztán nehogy úgy gyere vissza mint 200 éve? – szúrtam oda neki.Csupn csak viccből.

-     De csakis… - ezzel eltűnt a szemem elől.

52. Fejezet

Isabella szemszög

Egy újabb reggel,újabb nap. Azt hittem ez már sosem jön el. Pedig igen. A régi szobámban ébredtem egy régi vámpírral mellettem.

Felis pattantam de halkan, nehogy felébredjen. Gyors a fürdőbe suhantam és lezuhanyoztam. Mire végeztem és köntösbe a szobába siettem felébredt.

-Jó reggelt!Mennyi az idő?

-Neked is jó reggelt, 10 óra. Miért? – kérdeztem tőle a nyilvánvalót.Tudtam hogy elkésett.

-Mert tudod nagyon jól hogy ilyenkor már régen a tárgyalásokon szoktam lenni a parlamentben. De mindegy is. Nem érek rá ilyenekkel foglalkozni. – mintha semmi sem változott volna. Az események ismétlik önmagukat.

- Mi az h nem érsz rá ezzel foglalkozni?

- Azt hogy most nem akarok.Fontos a munkám és ezt te is tudod.

- Tudom,de akkor is, egyenlőre én uralkodok és nem te. Ugyhogy első körben a papírokat kell aláírni.

- Oké. Akkor öltözz és menjünk. – vágta rá azonnal.

- Úgy beszélsz mintha te fellennél öltözve. – ezen a kijelentésemen elmosolyodott. Felállt és odajött hozzám.

- Gyere kávézzunk egyett az erkélyen ahogy régen. – ekkor kézenragadt és kivitt azerkélyre. Én ezen csak mosolyogni tudtam. Ilyenkor mindig eszembejutott hogy miért is szerettem meg. Pont az ilyen megmozdulásoktól. Nyers ugyan de én ezért is szeretem.

Egy olyan fél órája lehettünk kint és már majdnem befejeztük a kávézást mikor egy olyan témára terelődött a beszélgetésünk amiről álmodni se mertem.

-Tudod Bells, a testvéremtől azt hallodtam a múltkoriban hogy anno ugye én kitagadtam Hailey-t . Aztán Alen azt mondta nekem hogy Reneesme-ék arról beszéltek egyszer hogy ő nem zavar semmilyen vizet, mert így nincs módja követelni semmit sem. – közben meretten nézett a város irányába.

-Igen Anthony ez így volt. Most miért mondod ezt? – nem értettem az egész szituációt.

-Mindjárt megérted. Azért mondom ezt mind most neked,mert az ikrek rosszul tudják. Hailey-nek ugyanannyi öröklési joga van mint nekik. Ugyanis lehet hogy kitagadtam,de attól még a lányom. – ekkor felállt és bement. Egy pillanattal később már újra mellettem volt. A kezében egy papír volt. Átadta. Majd folytatta a monológját.

- Hailey-t kitagadtam ez igaz. De elismertem, hogy a lányom. Igen kitagadtam azért is mert évekkel később az orvoslással akart foglalkozni és ezzel úgy véltem hogy szégyent hoz rám,rád és a családjára. Ezt nem tagadom még most is így gondolom. Olyan apával mint én meg olyan anyával,mint te – ez nem történhetett volna meg. De megtörtént. Ugye? – ekkor várakozóan rámnézett.

-Hát…ez nem teljesen igaz. Mikor baleseted lett és rájött hogy nem emlékszel, egy vilg dölt benne össze. Lehet hogy gyerekorában nem voltál vele,de ő mindig is apjaként tekintett rád. Azért akart orvos lenni hogy így foglalkozz vele,már ha máshogy nem is teszed.

-Ez nem igaz. Foglalkoztam vele. Te nem tudsz róla mert kadtam. Az hogy milyen nevelője, milyen ruhája,milyen ágya,függönye,milyen élete volt azt az én ellenőrzésem alatt volt. Ugyhogy ezzel az eggyel nem vádolhattok,hogy nem foglalkoztam vele.

-Szívem, ez nem ugyanaz. Neki apai szeretet kellett volna.

-Megkapta. Azért voltam veled keveset akkoriban mert mikor végeztem a munkámmal – akkor mikor aludt már Hailey bementem hozzá és még egy óráig mellette voltam. Igen tudta nélkül de vele voltam. És ha megnézed a papírt amit adtam azon rajta van hogy mikor még egy perces se volt már az anyakönyvi kivonatán az én nevem szerepelt. Pont az ilyenek miatt , mint a láyaink miatt csináltam ezt. Úgyhogy megnyugtatlak, hogy Hailey-t ugyanolyan jog illetti mint a másik két lányunkat. – ezzel befejezte monológját.

Olyan boldog voltam mint azelőtt még soha. Hálám jeléül  átölteltem majd csókot nyomtam szájára.

FRISS

Kedves olvasóim

A legújabb részek holnaptól tekinthetőek meg.

Eddigi csöndességem oka hogy vizsgaidőszakom volt és rengeteg, 11 db vizsgám volt.

Szóval holnap jelentkezem :D

Üdv.: Violet ^^