2.Fejezetből egy kis ízelítő.....

Sajnos másnap indult a gépem Angliába.Ott igen borús az idő így számomra tökéletes helyszín a bujkálásra.Alec-el mostanában eléggé nehezen bírtam,mert nem igazán örült ennek az ötletnek,hiszen akkor mindig távol kell lennünk egymástól.Evvel sajnos én is így voltam.Változtatni nem tudok,így inkább elfogadtam.Másnap igen korán ébredtem és nem volt szívem felkelteni szívszerelmemet.Így gyorsan felvettem egy igen emberinek számított ruhaegyüttest.Ami egy szürke pólót takart egy sötétkék kardigánnal és egy fekete csőnadrággal keresztezve.Amit megkoronáztam egy kis kiegészítővel és egy fehér spotcipővel egybekötve.Megfésüködtem és felkötöttem a hajamat.
Mikor lent reggeliztem,Alec is csatlakozott hozzám egy csók reményében amit megis kapott rögtön.Mondjuk érdekes,hogy sosem érzem nála azt a kívánt bizsergést amit várnék.Inkább elvagyok és úgy érzem megvan mindenem.Igaz sokszor előfordul,hogy rajtakaptuk egymást azon-hogy más társaságát kerestük nem éppen illendő formában,aminek néha hangot is adtunk.Mivel én nem voltam hajlandó lefeküdni Alec-el,így ő is más partnert keresett fel e célból.De én így tök jól érezetem magam.És ezt szerencsémre nyiltan fel is válalljuk.

BROTHER WAR

1.Fejezet,bevezetés

(Bella)

Azt hittem az életem tökéletes.Senki és semmi nem rondíthatna bele a megálmodott világomba.De ezek után már ezt is megkérdőjelezem.Létezésem alatt egyszersem gondoltam volna,hogy pár féktelen döntésem miatt az egész életem megváltozik.De mégis így történt.Mégsem bántam meg,hogy megtettem.Bár mondhatnám,hogy igen.
Viszont ennek érdekében összetörték a szívemet amit sosem hittem volna.Ezért is van úgy,hogy üresnek érzem magam.Nagyon de nagyon annak.Hiába vannak ott a barátaim meg a szüleim egyszerüen nem vagyok egész Ő nélküle.És ezt sajnos mindenki érzi aki körülöttem van.Pechemből ez árad a pici lelkemből.Már ha nekem van olyan, amit most már én is megkérőjelezek.

I.SZ:999

December van, Volterrában ez a hónap a leghidegebb.Annak ellenére,hogy vámpír vagyok még mi is adunk a látszatra.Még úgy is,hogy a városban csak fajtánkbeli él.Eléggé rendszerezett életünk van,hiszen itt is ugyanúgy vannak iskolák,korházak,boltok,éttermek ovodák,egyetemek,könyvtárak és még sok más ami a való élethez szügséges lenne.Teljesen elvagyunk szigetelődve mondjuk az emberektől,de úgy élünk mint ők.Eszünk rendes ételeket,persze csak annak ellenébe ha vér van belekeverbe,máskülönben nem tudnánk elfogyasztani.
Szóval itt élek én,akinek egy csomó kötelesség van a nyakában.Ez néha nyomasztó,néha meg jó érzésekkel lep el.
Hamarosan itt a karácsony és az újév.Kikéne találnom mit adok szívszerelmemnek ,Alec-nek.Hiszen már ez a majdnem 1000-ik karácsonyunk együtt.Olyan boldognak érzem magam.

Dec.23.

Holnap van karácsony.Annyira boldog vagyok,hogy alig bírok magammal.Szerelmem mint mindig,most is egy csomó méregdrága ajándékokkal lep meg.Amit én személy szerint nem szeretek.Utálom ha valaki rengeteg ajándékkal halmoz el.
Ebben az évben mindenki izgatottabb mint szokott.Újabb testvérem születik ami engem nem dob fel annyira mint édesapámat vagy akár a többi testvéreimet.Főleg azzal a tudattal,hogy ők lesznek az első fiúk a családban.Ezzel kivívva azt,hogy az ikrek közül az egyik kerül ki majd uralkodónak.És ennek fejében engem is kötelezni fog a törvény.Dehát sajnos nem tudok ez ellen folyamodni.
A mai napom sem különbözött a többitől.
Szokásomhoz hívem felöltöztem ami felér egy öngyilkossággal,leülltem szépen és megírtam a naplómat,mint mindig.Szerencsémre Alec nem turkállt a cuccaim között így nem tudhatta,hogy apám igazság szerint másnak szánt és nem neki.Valahol magam is tisztában vagyok ezzel.De most nem akarok ezen gondolkodni.

Dec.28.

Már 5 órája csak a kórházban téblábolunk és nem tudjuk mi tévők lesgyünk.Apa fölalá sétálgat,csakúgy mint én.Mind a kettem idegesek vagyunk.Testvéreim csak csöndben üldögelnek.Fogadott édesanyám meg bent küszköd egy újabb gyermek életéért.Valahol csodálom ezért.Én viszont kevésbé tudtam magam elképzelni a helyébe,mert nem igazán vagyok ennek az anya dolognak a híve.Inkább kihagynám.
Egy újabb óra telt el mire egy nővér jött ki a műtőből.Apám odarohant a nővérhez,hogy megtudja mi történt.Szencsénkre megkönnyebbülten jött vissza.Viszont elöttem állt meg,és egyből tudtam mi a dolgom.
-Kicsim,bekéne menned Elizabeth-hez.Tudod miért!-mondta édesapám.
-persze megyek.Merre is?
Ekkor jött a nővérke és mutatta az utat.Beöltöztem és már csak arra eszméltem fel,hogy bent vagyok egy kórteremben.Ott feküdt Elizabeth és az ágy végében ott volt 2 apró ki csecsemő.Olyan nyugodtak és kipihentek voltak.Egyálltalán nem úgy festettek,mint az újszülött halhatatlan gyerekek.Bár én és a hugom is ilyen kreációk vagyunk,mégsem ilyennek képzeltem.De nem törődve ezzel az apró ténnyel inkább gyorsan túl akartam esni az egészen.Így hát oda battyogtam az ágyhoz és......
-Bella,drága lányom.Kérlek vess egy pillantást a legelső öcséid felé.
Engedelmeskedtem anyám parancsának és ami ott fogadott az ledöbbentett.

Történet ismertetése

  Ez a történet kicsit különbözik az eredeti twilight saga kötetektől.Ugyanúgy a két főszereplő Edward és Bella lesz csak egy kicsit elcsúfítva.Ebben most nem Forks lesz a központi helyszín hanem Volterra és a két gerlepárt rokoni szál fűzi egymáshoz,ami végülis majd minden gond okozója is lesz.De túl sokat nem akarok elfecsegni,mert akkor lelövök minden meglepit a számotokra.

Egyenlőre ennyi számomról.
Az első fejezetet a közeljövőben fogom felrakni.

U.I:Eléggé kezdő vagyok még,,így nézzétek el nekem,ha lesz pár untató rész is!! :D

Violet