Olvasói vélemény

Sziasztok!

Közvéleménykutatást folytatok és szeretném számonkérni véleményetek a dolgokról.


Kérem hogy az összes kérdésemre válaszoljatok a megfelelő számozással a bejegyzés alatti megjegyzésben.





1.Min kéne változtatnom történetileg?


2.Melyik szemszögből szeretnétek többet olvasni?


3.Szeretnétek tudni, hogy mik történtek Isabellával a baleset és a jelen idő között?


4.Kezdjek egy új sztorit párhuzamban ezzel?
5. Ha van jelentkező akkor szívesen veszem, kéne egy olyan lány vagy fiú nekem aki mielőtt felkerülne a blogra az adott rész - elkéne olvasnia és kijavítani a helyesírási hibákat és nyelvtani hibák kiékelésére. Ha van erre a posztra jelentkező akkor keressen meg. Írhat a poszt alá is,de ezen a néven elér Facebookon is: Ví Pinky Kovács.





Várom a válaszokat!
Sziasztok!
Violet^^

45.Fejezet

Isabella szemszög

Azt hittem most azonnal meg fog erőszakolni,de nem tette. Csak támaszkodott rajtam és a szemeimbe bámult.És nézett és nézett csak nagyon sokáig.Percek teltek el így.Aztán egyszer csak elengedett,felegyenesedett és megigazította ruháját,majd lenézett rám. Rámmosolygott. Azzal a régi mosolyával. Ekkor tűnt fel,hogy hiába mondta azt hogy semmi sem a régi benne - mégis az. A mosolya, ruhája,mozgása és beszédstílusa. Ezt az életet eldogná magától csak nem tudja.Vagy nem is akarja? Kitudja. Erre a választ igazán szerintem csak a tudatalattia tudja.

A kezét nyújtotta nekem,segített felállni.

-Bocsáss meg. Mégegyszer nem fog előfordulni.-próbált mentegetőzni.

-Semmi gond.-itt tétováztam egy kicsit.-Kérdezhetek valamit?

-Persze.

-Milyen érzés volt neked? Élvezted,hogy így beszéltél velem?

-Ööö…igen. Nem hogy jó érzés volt,de van egy olyan kényszerérzetem,hogy hiba volt megállnom a leteperedésednél , mert jól megkellett volna téged büntetnem.-válaszolta izzó szemekkel.Ekkor sarkonfordult és elviharzott.Én meg csak álltam ott mint egy sóbálvány,lesokkolva. Csak nem visszafog térni a régi Anthony?

Ennek tükrében elsiettem a trónterem felé,bizonyára ott találom majd édesapámat. És ott is találtam.

-Apám!

-Igen,kislányom!?

-Anthonyról szeretnék veled beszélni.

-Történt vele valami?-láttam az arcán hogy megilyedt.

-Nem.Jól van.Szerintem csak kicsit össze van zavarodva,mint a ma született bárányka.

-Mi történt?

-Hát 1. Hogy valahogy a hálónkba tévedt.

         2. Elovasta a naplómat,vagyis csak részeket olvasott el.

         3. Rákérdezett kihez mentem hozzá,aztán mikor nem mondtam meg neki,mint akinél eldurrandt valami elkezdett kiabálni és olyan sítlust vett fel mint régen.

-Értelek.Ez azt jelenti,hogy talán visszatérnek az emlékei? – kérdezett rá a lényegre.

-Nem tudom. Talán Carlise tudja erre a választ. Hivasd ide. – Ötleteltem.

-Rendben.

Kisvártatva meg is érkezett Carlise.

-Carlise előfordulhat,hogy Anthony emlékezzen a múltjára? – tértem a lényegre.

-Az orvostudomány állása erről a dologról az, hogy lehetséges.De csakis akkor ha sok időt tölt azokkal a személyekkel,akik egyszer fontosak voltak neki. Talán valami morzsa van? – érdeklődött.

-Igazából csak annyi,hogy a viselkedése kezd visszatérni.

-Az csak a tudatalattija,az nem morzsa. Mivel elég régen történt ez,így esélytelen a dolog szerintem. De ehhez vizsgálatokra lenne szügség,hogy mi változott,mivel nem látunk bele a fejébe.

-Mi lenne ha megnéznénk azt hogy az agyi aktivitása milyen ha Bellábal beszél vagy a közelében van. – ötletelt apám.

-Ez egy jó ötlet. Hozzá is kezdek. Isabella maradj itt és hozom a mérőeszközöket meg megkeresem Anthony-t.

Hát mit ne mondjak nem repestem az örömtől. De ami elkerülhetetlen az elkerülhetetlen. Majd csak lesz valami. Ebből még rossz dolog nem sült ki.

Kb. 20 perc múlva meg is érkezett Carlise minden eszközzel és Anthony-t is hozta magával. Sajnos úgy láttam Anthony sem repes az örömtől. Leülltettek minket egy asztalhoz és az volt a feladatom,hogy a kezemet tegyem az asztalra. Aztán ugyanezt kellett Anthonynak is csinálnia. Miután rák kötötték a ketyerét szimplán csak nézni kellett egymást körülbelül 10-15 percig. Nagyából a felénél járhettunk,mikor történt vmi agyi aktivitás a részemről és Anthony részéről is. Olyan kábának éreztem magam. Mintha valami távozott volna a fejemről. Olyan érzés volt,mikor gyerekként azzal szórakoztam,hogy másokra rávetítsem a pajzsomat. És mikor ezt levizionáltam,rájöttem,hogy a védővarázs amit 200 éve magamköré vontam,most hagyta el a testem. És már tenni sem tudtam ellene semmit.

Éreztem ahogy megrohamozzák a fejemet az emlékek.A rossz emlékek,melyeket mélyen elástam magamban.

Anthony szemszög

Láttam Isabellán hogy valami nincsen rendben. A szemei megváltoztak. Olyan volt mintha egy világ fájdalma borult volna rá.Elkezdett remegni és tekintetét is elfordította.

-Isabella mia baj? – kérdezte rögtön Carlise.

-A fejem…-úgy mondta,mintha kínoznák.Carlise teljesen megvilágosodott. Ő értette miről beszél. Csak én nem. Inkább nem szóltam közbe.Jobbnak láttam.

-Máskor is fordult már elő? – Isabella csak rázta a fejét. – Az nem jó. Ez azt jelenti,hogy a védővarázsod elpárolgott.

-Isabella ezt tudom akkor előbb idehozatom Anthony-t és véget vetek jégcsap szívednek. – örömködött apánk.

-Mi lenne Aro ha most kicsit csöndbemaradnál? Nem látod,hogy szenved? – förmedt rá Carlise Apámra.

Isabella akkor rámpillantott és már szólásra nyitotta volna száját,de mégsem szólalt meg. Csal nézett-nézett és nézett.Nem is,inkább bambult rám. Aztán 3 perc csönd után megszólalt.

-Tönkretette az életem. Apám nem véletlenül használtam ezt a varázslatot. Talán bűn,hogy elakarom azt a férfit felejteni, akit a világon a legjobban szerettem? Juj bocsánat.Mivel elfelejteni esélyem sem volt,így kénytelen voltam elzárni a fejem egy mély zugába. De ezekszerint elég ha megbámul és feltörik. De ha így állunk akkor én is teszek azért hogy ne hagyományos módon emlékezzen azokra a borzalmas emlékekre amitől talán védeni próbáltam. De egye fene ha így akarod. – Felpattant hirtelen a székről elémállt és szájoncsókolt.

A fejem elkezdett kóvályogni.Olyan volt mikor fejbekólintanak és visszatér minden a régi kerékvágásba. Csak hogy az én fejemben érzelmek kavarogtak.Pontosabban egy intenzív érzelem tört fel, amit az átlag emberek egy szóval látnak el – ez volt a SZERELEM.

Közlemény

Sziasztok!

A héten, pontosabban  szerdán délután ZH-t írok és arra készülök. Nem hiszem hogy fogok felrakni frisset addig. Legkorábban majd csak csütörtökön várhattok ,illetve majd a hétvégén. :D

Addig is pusszantás és jó hetet nektek is. :)
Üdv.:Violet ^^

44.fejezet

Anthony szemszög

Azt hittem ennél szebb dolog nem történhet velem. De tévedtem. A pillanat ugyan elmúló volt,de ennél sokkal borzasztóbb dolog történt. FELÉBREDTEM.       Sajnos csak álmodtam. Egyszerűen nem igaz hogy ilyeneket álmodok. De sajnos ez történt. Nem értem miért fantáziálok a saját testvéremről. Szomorú. Pedig annyira igyekszem.Annyira nem érzem ezt az életet. Mintha ez az Anthony akit szeretnének az  már rég meghalt. Én már nem vagyok az aki akkor voltam.

Ahogy az udvaron lézengtem annyira magaménak éreztem a helyet. A testem érezte hogy itthon vagyok,csak az agyam nem. Amint a palota folyosóin lépkedtem csak úgy megrohamoztak az emlékek. Valahogyan de eltévedtem a palota azon szárnyába ahol Isabella lakrésze található. A falokon csupa nagy festményt láttam. Voltak melyeken apám és anyám volt, volt ahol a testvéreimet láthattam. De egy igazán nagy képen megakadt a szemem. Ezen én voltam,Isabella és kettő fürtöshajú kislányka. Annyira ismerősek voltak de aztán mégsem ugrott be. Vajon testvéreim lehetnek kiskorból? De nem hasonlít rám sem meg Isabellára sem. Sőt ha jól megnézem akkor inkább kettőnk keveréke. Várjunk csak? ááá….nem. Mondjuk Isabella meg én sem hasonlítunk. Csak személyiségben, azt mondják.

Mikor már a folyosó felénél jártam. Ott már csak kettőnk volt látható. Illetve szembeütött egy másik furcsaság. Azon egy idegen lány volt egyedül és balerina rihában tetszelgett. Olyan györönyű volt és tisztátalan. Aztán miután jól szemügyre vettem, megfordultam és a szembenlévő falon is egy ugyanolyan gyereket láttam mint a balerinás. Csak ő már egy egészen más öltözetben volt látható. Ami viszont nagyon szemetszúrt az a névtábla volt. Alisha Musen? Mi ? Pillanatnyi összezavarodásom oka a vezetéknév volt. De eszembejutott hogy a saját testvéremet is Musennek hívják. Így továbbmentem és a folyosó végén egy ajtót találtam. Gondoltam mi baj lesz abból ha bekukucskálok. Hát azthiszem megbántam. Egy hálószobába voltam. Ami rögtön szembeszúrt az a rengeteg foto volt a polcon. Az összes fotón én és Isabella volt. Boldogabbnál boldogabb formában. És ekkor eszembejutott,hogy anno Carlisenak mit tettem fel kérdésnek.Hogy miért csókoltak meg az egyik foton a testvéremet. Kezdtek összerakódni a fejemben a dolgok. Mi van ha nem is csók akart lenni csak annak sikerült? Mi van ha tényleg csak túlságosan is jóba voltam Isabellával? És tényleg szerettük egymást,mint testvérek? Hát azt hiszem ezt csakis tőle vagy nem is tudom kitől tudom majd meg.

Ahogy körbenéztem a szobában arra jöttem rá, hogy ez nyilvánvalóan Isabella szobája. Mi lenne ha kicsit jobban néznék körül?Hátha találok valami erre utaló nyomot. Így az íróasztal felé vettem az irányt. Amint kinyitottam a legfelső fiókot, azonnal észrevettem egy könyvet. Megfogtam és kinyitottam. Ekkor észleltem hogy ez a naplója. Na akkor csak lapozgassunk bele egy kicsit.

„ 1920.ápr.15.

Kedves Naplóm!

Én nem is tudom hogy élhetnék nélküle. Nem tudok. Inkább meghalok,mitsem éljek nélküle. óóó…Anthony miért? Miért hagytál el engem és a családom?

1500.jan.06.

Kedves Naplóm!

Ezt nem hiszem el. Miért ilyen? Anthonyt a sírba küldöm,vagy ő küld engem? Egyszerűen még hatni sem tudok rá. Mert ő a király azt hiszi bármit megtehet? Hát azt csak hiszi. Majd én elmagyarázom neki a dörgést. De mivan ha bánt? Ő képes rá,csakhogy neki legyen igaza. De ezt nem hagyhatom. Nem érdekel ha többet nem állok elé akkor sem hagyom.

1077. dec. 05.

Kedves Naplóm!

Boldognak kéne lennem. De nem vagyok az. Talán azért mert ahhoz mentem hozzá akit szeretek ugyan,de mégis szomorúságot okoz. Apám akarata ugyan beteljesült csak magam sem vagyok még mindig biztos magamban. Pedig olyan gyönyörű esküvőm volt.”

Ekkor eldobtam a könyvet,sarkon fordultam és kiviharoztam a szobából. Amint kirohantam fel is löktem Isabellát.

• Te mit kerestél a szobámban? – tette fel nekem a kérdését a földről.

Isabella szemszöge

Hát ez hihetetlen. Most már a szobámban kutakodik? Remélem a naplóm nem került a kezébe. Vagyis csak reménykedek.

• Hát ööö…izé csak eltévedtem. – kaptam a velős választ.
• Igen eltévedél? – kérdeztem vissza cinikusan. Közben segített felkelni de ez mitsem segített a dühömön. Azonnal be is viharoztam az írósztalomhoz ami előtt láttam a naplón,amint a földön hever. – Hát ez? – néztem rá kérdőn.
• Hát az úgy volt… hogy kiváncsi voltam,hogy mit írtál rólam a múltban.
• És sikerült megtudnod bármit? – kérdeztem vissza.
• Persze…-itt egy kis szüntet tartott. Mintha else akarta volna hinni azt amit olvasott.Kezdtem megilyedni.
• Azt hogy férjhez mentél. – egy kő esett le a szívemről. – Kihez mentél?
• Nem akarod tudni az biztos.
• De akarom, MOST.
• Hogy beszélsz? Velem nem beszélhetsz így. Lehet hogy a kurváiddal beszélsz így de velem nem.
• Bocsáss meg,kérlek.De akkor is tudni szeretném.
• De miért?
• Mert az éjjel azt álmodtam hogy belég voltam szerelmes. És nyugodtabb lennék ha tudnám ki az.
• De nem mondom meg,hogy ki az mert semmi közöd nincs hozzá.-közöltem vele,de ekkor egy gonosz csillanás csillant meg szemében.
• Ahha.Oké. De hogy van akkor az hogy nem is tudsz nélkülem élni? Már kezdem érteni miért is nem engedsz magadhoz közel. Csak nem szerelmes voltál belém? Csak én fostam a fejedre? Hát sajnálom hugi de nem vagy az esetem. Nem szeretem a makacs csajokat. Ugyhogy…bár ha jobban belegondolok egy kósza numerára jó leszel. Abból még baj nem volt. – Ekkor megragadt és az ágyranyomott. Rá sem lehetett ismerni. Akkor volt utoljára ilyen mikor teljesen ép volt.Akkor mikor még tudta hogy merre tart és kivel.

43.Fejezet

Először is tisztázzuk hogy isabella a vámpír isabella, a bella meg a halandó. ugyan arról az emberről beszélünk csak mégsem. Amikor Anthony bteg lett ugye Carlise-hez került. oda Forksba nem Isabella ment hanem az ikertestvére Isabellának és Anthony a halandó bellára gondol. Az isabella meg a mostani vámpír isabelláról van szó.

Isabella szemszög

Először megilyedtem,hogy valami rosszat akar kérdezni de nem azt tette.

• Kérdezhetek valamit?
• Persze,de csak keretek között.
• Tudod, követtelek Apánkhoz és hallgatóztam. – na ekkor megállt bennem az ütő. Hallodt mindent? vagy nem?
• Igen? – kérdeztem tőle és ránéztem.
• Nem hallodtam pont a lényeget. Elmondod? – próbált kérlelő szemekkel rámnézni,bár engem az ilyen szemek nem hatnak meg. Már nem.
• Tudod te is hogy nem tehetem. Apánk csak nem akarja hogy megint megsérüljünk.Anno mikor történt a balesetünk akkor az egész történetet én sinylettem meg és nem te. De ha feltépjük az egészet akkor azt most te is megfogod szenvedni.És pont azért fogod mert nem emlékszel. Nem mondhatunk el neked mindent mert magadnak kell rájönnöd. Sajnos sok esély nincs hogy emlékezz,így nem tehetünk kárt a kicsi bucidban.-fejeztem be monológomat.
• Értelek. De ha foszlányt sem adtok akkor min induljak el? Csak annyit tudok,hogy egyszer szerettem valakit. És ennyi? Ennyi támpontot adtok csak?
• Anthony. Ha többet mondok akkor rájössz hogy ki az és csak megkönnyítem ezzel a dolgodat. Talán azzal tudok még segíteni,hogy nézz magadba. De ezt azthiszem mondtam már neked. Nézz a szívedbe és próbáld azt követni. A szíved tudja ki után kell dobognia és hidd el megtalálod azt akit keresel.
• Jol van. Elhiszem neked. De ha kövessem a szívem….egy olyan szívet akar szeretni ami már nincs.
• Itt konkrétan Bellára gondolsz?
• Igen.
• De mi van ha nem őt szeretted előszőr? Mi van ha itt él akit keresel? – tettem fel neki a mindent eldöntő kérdést. Itt maga elé meredt és úgy körülbelül hazáig meg sem szólalt. Mikor már a palotában voltunk akkor szólalt meg újra.
• Isabella, tudom hülyén fog hangzani…-itt rámnézett,megálltunk a sötét folyosón és már tudtam kifogja mondani,láttam a csillogást a szemében. – Én szerettelek téged? – itt megállt a lélegzetem.
• Mint testvért isgen. – muszály volt hazudnom neki,nem tudhatja meg az igazságot, Így nem.
• Hát jó. Jó éjszakát. – ezzel sarkon fordult és elment. Én is elindultam ekkor a szobám irányába.
• Anthony? – ekkor visszafordult. – Biztosra veszem,hogy az segít,hogyha elkezded azt az életstílust folytatni mint anno. – Ezzel a mondattal otthagytam és tényleg nyugovóra tértem aznapra.

Anthony szemszöge

Már hetek teltek el az a bizonyos este óta. Akkor biztosra vettem hogy ő volt a nagy szerelmem. Ahogy nézett. De ezek szerint nem. Lehet megkéne fogadnom a tanácsát.

1 hónappal később

Hát úgy tettem.Megfogadtam de semmi. Ez nem én vagyok úgy érzem,de kifelyezetten élvezem. Az baj mondjuk szerintem hogy nem csak az életstílust kéne felvennem,hanem azt a fajta felfogást is. Azóta sajnos nem bezséltem vele még. Lehet megkéne keresnem tanácsért,vagy körbekérdezgetek mit csinálok vajon rosszul. Ja ez jobb megoldás.Így is teszek.

Sétálás közben összefutottam az egyik szolgálóval. Leis szólítottam.

• Mondja hölgyem feltehetek Önnek egy kérdést?-állt megszeppenve a szobalány.
• i…igen,mondja csak felség.
• Elmondaná,de tényleg őszintén milyen voltam személyiségre,hogy olyan lehessek?
• Biztos benne? Nem fog bántani?
• Nem.Nem fogom.Erről biztosítom.
• Tudja, olyan sármos és jóképű volt. Éreztette egész lényével felsőbbrendűségét és egyáltalán nem volt gátlásos. Ezzel ellentétben kedves szíve válaszottja törékeny volt. Olyanok voltak,mint 2 tök,de mégsem.
• Hogy érti hogy 2 tök?
• Hát hogy teljesen egymás ellentétei voltak,de mégsem. Személyiségileg nem egyeztek. Egyetlen egy dologban egyeztek,hogy szerették egymást. Bár a kisasszony sosem vallodta be. Vagyis nagyon sokáig nem is vallodta, sőt tagadta. Maga környékezte de nem adta meg magát. Én úgy tudom hogy körülbelül 2 évbe került mire betörte fizikailag,de nyilvánosan kellett 40 év. Tudja a hölgy az el volt jegyezve és nagyon ragaszkodott Alac herceghez. – ekkor ugrott be.
• Köszönöm szépen az információkat. Sokat segített ezzel. Akkor nem is zavarom további jó munkát. – ezzel el is indultam apámhoz. Amint odaértem,szó szerint betörtem hozzá.
• Kisfiam? Mit óhajtasz?
• Az igazságot. Most hallodtam a szolgálótól,hogy Isabella  volt a szívem választottja?-láttam apámon hogy elfehéredik és hebeg-habog.
• Fiam! Tudod Isabella csak közelt állt hozzád nagyon és ezt a szolgálók sokszor félreértik.Ne hidd el nekik.-fejezte be mondanivalóját.
• Igen? akkor tudod mit inkább meggyőződnék róla személyesen.Hivasd ide.
• 
  

  • Nem tehetem. – ekkor eldurrant valami.
  • DE MEGTEHETED.VAGY HÍVJAM IDE ÉN?TUDTOMMAL ÉN VAGYOK A KIRÁLY. AKKOR MEGKERESEM ÉN. – Ezt már kiabálva mondtam. Apám erre megenyhült és hívatta.Mikor Isabella megérkezett megkértem apámat hogy menjen ki addig.
  • Szia Isabella!
  • Szia Anthony.
  • Mond csak …
  • Mi az Anthony? – ekkor fellépett az emelvényre és elpöffeszkedett a trónomon.Én ekkor kicsit furán néztem rá. – Mi az? Ha nem tetszik akkor gyere és vedd el. Vedd el mint minden másom. – anyám,ez aztán nem kertel. Rájött hogy tudom amit tudok?
  • Mi?
  • Tudod te miről van szó. Már ahogy emlékszem szeretted csinálni itt.Főleg VELEM.Vagy tévedek? – ekkor nem tudom mi történt velem,de villámgyorsan ott teremtem és azon kaptam magam,hogy már a szám az ő száján van és viszonozza a csókom. Ekkor mintha kicseréltek volna csak úgy peregni kezdtem a szemem előtt az emlékek.
    Az első légyottunk,az esküvőnk,az első gyermekem születése, az első találkozásunk, a szomorú emlékek és az utolsó veszekedésünk is.