44.fejezet

Anthony szemszög

Azt hittem ennél szebb dolog nem történhet velem. De tévedtem. A pillanat ugyan elmúló volt,de ennél sokkal borzasztóbb dolog történt. FELÉBREDTEM.       Sajnos csak álmodtam. Egyszerűen nem igaz hogy ilyeneket álmodok. De sajnos ez történt. Nem értem miért fantáziálok a saját testvéremről. Szomorú. Pedig annyira igyekszem.Annyira nem érzem ezt az életet. Mintha ez az Anthony akit szeretnének az  már rég meghalt. Én már nem vagyok az aki akkor voltam.

Ahogy az udvaron lézengtem annyira magaménak éreztem a helyet. A testem érezte hogy itthon vagyok,csak az agyam nem. Amint a palota folyosóin lépkedtem csak úgy megrohamoztak az emlékek. Valahogyan de eltévedtem a palota azon szárnyába ahol Isabella lakrésze található. A falokon csupa nagy festményt láttam. Voltak melyeken apám és anyám volt, volt ahol a testvéreimet láthattam. De egy igazán nagy képen megakadt a szemem. Ezen én voltam,Isabella és kettő fürtöshajú kislányka. Annyira ismerősek voltak de aztán mégsem ugrott be. Vajon testvéreim lehetnek kiskorból? De nem hasonlít rám sem meg Isabellára sem. Sőt ha jól megnézem akkor inkább kettőnk keveréke. Várjunk csak? ááá….nem. Mondjuk Isabella meg én sem hasonlítunk. Csak személyiségben, azt mondják.

Mikor már a folyosó felénél jártam. Ott már csak kettőnk volt látható. Illetve szembeütött egy másik furcsaság. Azon egy idegen lány volt egyedül és balerina rihában tetszelgett. Olyan györönyű volt és tisztátalan. Aztán miután jól szemügyre vettem, megfordultam és a szembenlévő falon is egy ugyanolyan gyereket láttam mint a balerinás. Csak ő már egy egészen más öltözetben volt látható. Ami viszont nagyon szemetszúrt az a névtábla volt. Alisha Musen? Mi ? Pillanatnyi összezavarodásom oka a vezetéknév volt. De eszembejutott hogy a saját testvéremet is Musennek hívják. Így továbbmentem és a folyosó végén egy ajtót találtam. Gondoltam mi baj lesz abból ha bekukucskálok. Hát azthiszem megbántam. Egy hálószobába voltam. Ami rögtön szembeszúrt az a rengeteg foto volt a polcon. Az összes fotón én és Isabella volt. Boldogabbnál boldogabb formában. És ekkor eszembejutott,hogy anno Carlisenak mit tettem fel kérdésnek.Hogy miért csókoltak meg az egyik foton a testvéremet. Kezdtek összerakódni a fejemben a dolgok. Mi van ha nem is csók akart lenni csak annak sikerült? Mi van ha tényleg csak túlságosan is jóba voltam Isabellával? És tényleg szerettük egymást,mint testvérek? Hát azt hiszem ezt csakis tőle vagy nem is tudom kitől tudom majd meg.

Ahogy körbenéztem a szobában arra jöttem rá, hogy ez nyilvánvalóan Isabella szobája. Mi lenne ha kicsit jobban néznék körül?Hátha találok valami erre utaló nyomot. Így az íróasztal felé vettem az irányt. Amint kinyitottam a legfelső fiókot, azonnal észrevettem egy könyvet. Megfogtam és kinyitottam. Ekkor észleltem hogy ez a naplója. Na akkor csak lapozgassunk bele egy kicsit.

„ 1920.ápr.15.

Kedves Naplóm!

Én nem is tudom hogy élhetnék nélküle. Nem tudok. Inkább meghalok,mitsem éljek nélküle. óóó…Anthony miért? Miért hagytál el engem és a családom?

1500.jan.06.

Kedves Naplóm!

Ezt nem hiszem el. Miért ilyen? Anthonyt a sírba küldöm,vagy ő küld engem? Egyszerűen még hatni sem tudok rá. Mert ő a király azt hiszi bármit megtehet? Hát azt csak hiszi. Majd én elmagyarázom neki a dörgést. De mivan ha bánt? Ő képes rá,csakhogy neki legyen igaza. De ezt nem hagyhatom. Nem érdekel ha többet nem állok elé akkor sem hagyom.

1077. dec. 05.

Kedves Naplóm!

Boldognak kéne lennem. De nem vagyok az. Talán azért mert ahhoz mentem hozzá akit szeretek ugyan,de mégis szomorúságot okoz. Apám akarata ugyan beteljesült csak magam sem vagyok még mindig biztos magamban. Pedig olyan gyönyörű esküvőm volt.”

Ekkor eldobtam a könyvet,sarkon fordultam és kiviharoztam a szobából. Amint kirohantam fel is löktem Isabellát.

• Te mit kerestél a szobámban? – tette fel nekem a kérdését a földről.

Isabella szemszöge

Hát ez hihetetlen. Most már a szobámban kutakodik? Remélem a naplóm nem került a kezébe. Vagyis csak reménykedek.

• Hát ööö…izé csak eltévedtem. – kaptam a velős választ.
• Igen eltévedél? – kérdeztem vissza cinikusan. Közben segített felkelni de ez mitsem segített a dühömön. Azonnal be is viharoztam az írósztalomhoz ami előtt láttam a naplón,amint a földön hever. – Hát ez? – néztem rá kérdőn.
• Hát az úgy volt… hogy kiváncsi voltam,hogy mit írtál rólam a múltban.
• És sikerült megtudnod bármit? – kérdeztem vissza.
• Persze…-itt egy kis szüntet tartott. Mintha else akarta volna hinni azt amit olvasott.Kezdtem megilyedni.
• Azt hogy férjhez mentél. – egy kő esett le a szívemről. – Kihez mentél?
• Nem akarod tudni az biztos.
• De akarom, MOST.
• Hogy beszélsz? Velem nem beszélhetsz így. Lehet hogy a kurváiddal beszélsz így de velem nem.
• Bocsáss meg,kérlek.De akkor is tudni szeretném.
• De miért?
• Mert az éjjel azt álmodtam hogy belég voltam szerelmes. És nyugodtabb lennék ha tudnám ki az.
• De nem mondom meg,hogy ki az mert semmi közöd nincs hozzá.-közöltem vele,de ekkor egy gonosz csillanás csillant meg szemében.
• Ahha.Oké. De hogy van akkor az hogy nem is tudsz nélkülem élni? Már kezdem érteni miért is nem engedsz magadhoz közel. Csak nem szerelmes voltál belém? Csak én fostam a fejedre? Hát sajnálom hugi de nem vagy az esetem. Nem szeretem a makacs csajokat. Ugyhogy…bár ha jobban belegondolok egy kósza numerára jó leszel. Abból még baj nem volt. – Ekkor megragadt és az ágyranyomott. Rá sem lehetett ismerni. Akkor volt utoljára ilyen mikor teljesen ép volt.Akkor mikor még tudta hogy merre tart és kivel.