43.Fejezet

Először is tisztázzuk hogy isabella a vámpír isabella, a bella meg a halandó. ugyan arról az emberről beszélünk csak mégsem. Amikor Anthony bteg lett ugye Carlise-hez került. oda Forksba nem Isabella ment hanem az ikertestvére Isabellának és Anthony a halandó bellára gondol. Az isabella meg a mostani vámpír isabelláról van szó.

Isabella szemszög

Először megilyedtem,hogy valami rosszat akar kérdezni de nem azt tette.

• Kérdezhetek valamit?
• Persze,de csak keretek között.
• Tudod, követtelek Apánkhoz és hallgatóztam. – na ekkor megállt bennem az ütő. Hallodt mindent? vagy nem?
• Igen? – kérdeztem tőle és ránéztem.
• Nem hallodtam pont a lényeget. Elmondod? – próbált kérlelő szemekkel rámnézni,bár engem az ilyen szemek nem hatnak meg. Már nem.
• Tudod te is hogy nem tehetem. Apánk csak nem akarja hogy megint megsérüljünk.Anno mikor történt a balesetünk akkor az egész történetet én sinylettem meg és nem te. De ha feltépjük az egészet akkor azt most te is megfogod szenvedni.És pont azért fogod mert nem emlékszel. Nem mondhatunk el neked mindent mert magadnak kell rájönnöd. Sajnos sok esély nincs hogy emlékezz,így nem tehetünk kárt a kicsi bucidban.-fejeztem be monológomat.
• Értelek. De ha foszlányt sem adtok akkor min induljak el? Csak annyit tudok,hogy egyszer szerettem valakit. És ennyi? Ennyi támpontot adtok csak?
• Anthony. Ha többet mondok akkor rájössz hogy ki az és csak megkönnyítem ezzel a dolgodat. Talán azzal tudok még segíteni,hogy nézz magadba. De ezt azthiszem mondtam már neked. Nézz a szívedbe és próbáld azt követni. A szíved tudja ki után kell dobognia és hidd el megtalálod azt akit keresel.
• Jol van. Elhiszem neked. De ha kövessem a szívem….egy olyan szívet akar szeretni ami már nincs.
• Itt konkrétan Bellára gondolsz?
• Igen.
• De mi van ha nem őt szeretted előszőr? Mi van ha itt él akit keresel? – tettem fel neki a mindent eldöntő kérdést. Itt maga elé meredt és úgy körülbelül hazáig meg sem szólalt. Mikor már a palotában voltunk akkor szólalt meg újra.
• Isabella, tudom hülyén fog hangzani…-itt rámnézett,megálltunk a sötét folyosón és már tudtam kifogja mondani,láttam a csillogást a szemében. – Én szerettelek téged? – itt megállt a lélegzetem.
• Mint testvért isgen. – muszály volt hazudnom neki,nem tudhatja meg az igazságot, Így nem.
• Hát jó. Jó éjszakát. – ezzel sarkon fordult és elment. Én is elindultam ekkor a szobám irányába.
• Anthony? – ekkor visszafordult. – Biztosra veszem,hogy az segít,hogyha elkezded azt az életstílust folytatni mint anno. – Ezzel a mondattal otthagytam és tényleg nyugovóra tértem aznapra.

Anthony szemszöge

Már hetek teltek el az a bizonyos este óta. Akkor biztosra vettem hogy ő volt a nagy szerelmem. Ahogy nézett. De ezek szerint nem. Lehet megkéne fogadnom a tanácsát.

1 hónappal később

Hát úgy tettem.Megfogadtam de semmi. Ez nem én vagyok úgy érzem,de kifelyezetten élvezem. Az baj mondjuk szerintem hogy nem csak az életstílust kéne felvennem,hanem azt a fajta felfogást is. Azóta sajnos nem bezséltem vele még. Lehet megkéne keresnem tanácsért,vagy körbekérdezgetek mit csinálok vajon rosszul. Ja ez jobb megoldás.Így is teszek.

Sétálás közben összefutottam az egyik szolgálóval. Leis szólítottam.

• Mondja hölgyem feltehetek Önnek egy kérdést?-állt megszeppenve a szobalány.
• i…igen,mondja csak felség.
• Elmondaná,de tényleg őszintén milyen voltam személyiségre,hogy olyan lehessek?
• Biztos benne? Nem fog bántani?
• Nem.Nem fogom.Erről biztosítom.
• Tudja, olyan sármos és jóképű volt. Éreztette egész lényével felsőbbrendűségét és egyáltalán nem volt gátlásos. Ezzel ellentétben kedves szíve válaszottja törékeny volt. Olyanok voltak,mint 2 tök,de mégsem.
• Hogy érti hogy 2 tök?
• Hát hogy teljesen egymás ellentétei voltak,de mégsem. Személyiségileg nem egyeztek. Egyetlen egy dologban egyeztek,hogy szerették egymást. Bár a kisasszony sosem vallodta be. Vagyis nagyon sokáig nem is vallodta, sőt tagadta. Maga környékezte de nem adta meg magát. Én úgy tudom hogy körülbelül 2 évbe került mire betörte fizikailag,de nyilvánosan kellett 40 év. Tudja a hölgy az el volt jegyezve és nagyon ragaszkodott Alac herceghez. – ekkor ugrott be.
• Köszönöm szépen az információkat. Sokat segített ezzel. Akkor nem is zavarom további jó munkát. – ezzel el is indultam apámhoz. Amint odaértem,szó szerint betörtem hozzá.
• Kisfiam? Mit óhajtasz?
• Az igazságot. Most hallodtam a szolgálótól,hogy Isabella  volt a szívem választottja?-láttam apámon hogy elfehéredik és hebeg-habog.
• Fiam! Tudod Isabella csak közelt állt hozzád nagyon és ezt a szolgálók sokszor félreértik.Ne hidd el nekik.-fejezte be mondanivalóját.
• Igen? akkor tudod mit inkább meggyőződnék róla személyesen.Hivasd ide.
• 
  

  • Nem tehetem. – ekkor eldurrant valami.
  • DE MEGTEHETED.VAGY HÍVJAM IDE ÉN?TUDTOMMAL ÉN VAGYOK A KIRÁLY. AKKOR MEGKERESEM ÉN. – Ezt már kiabálva mondtam. Apám erre megenyhült és hívatta.Mikor Isabella megérkezett megkértem apámat hogy menjen ki addig.
  • Szia Isabella!
  • Szia Anthony.
  • Mond csak …
  • Mi az Anthony? – ekkor fellépett az emelvényre és elpöffeszkedett a trónomon.Én ekkor kicsit furán néztem rá. – Mi az? Ha nem tetszik akkor gyere és vedd el. Vedd el mint minden másom. – anyám,ez aztán nem kertel. Rájött hogy tudom amit tudok?
  • Mi?
  • Tudod te miről van szó. Már ahogy emlékszem szeretted csinálni itt.Főleg VELEM.Vagy tévedek? – ekkor nem tudom mi történt velem,de villámgyorsan ott teremtem és azon kaptam magam,hogy már a szám az ő száján van és viszonozza a csókom. Ekkor mintha kicseréltek volna csak úgy peregni kezdtem a szemem előtt az emlékek.
    Az első légyottunk,az esküvőnk,az első gyermekem születése, az első találkozásunk, a szomorú emlékek és az utolsó veszekedésünk is.