Isabella szemszög
Egy újabb reggel,újabb nap.
Azt hittem ez már sosem jön el. Pedig igen. A régi szobámban ébredtem egy régi
vámpírral mellettem.
Felis pattantam de halkan,
nehogy felébredjen. Gyors a fürdőbe suhantam és lezuhanyoztam. Mire végeztem és
köntösbe a szobába siettem felébredt.
-Jó reggelt!Mennyi az idő?
-Neked is jó reggelt, 10
óra. Miért? – kérdeztem tőle a nyilvánvalót.Tudtam hogy elkésett.
-Mert tudod nagyon jól hogy
ilyenkor már régen a tárgyalásokon szoktam lenni a parlamentben. De mindegy is.
Nem érek rá ilyenekkel foglalkozni. – mintha semmi sem változott volna. Az
események ismétlik önmagukat.
- Mi az h nem érsz rá ezzel
foglalkozni?
- Azt hogy most nem
akarok.Fontos a munkám és ezt te is tudod.
- Tudom,de akkor is,
egyenlőre én uralkodok és nem te. Ugyhogy első körben a papírokat kell aláírni.
- Oké. Akkor öltözz és
menjünk. – vágta rá azonnal.
- Úgy beszélsz mintha te
fellennél öltözve. – ezen a kijelentésemen elmosolyodott. Felállt és odajött
hozzám.
- Gyere kávézzunk egyett az
erkélyen ahogy régen. – ekkor kézenragadt és kivitt azerkélyre. Én ezen csak
mosolyogni tudtam. Ilyenkor mindig eszembejutott hogy miért is szerettem meg.
Pont az ilyen megmozdulásoktól. Nyers ugyan de én ezért is szeretem.
Egy olyan fél órája
lehettünk kint és már majdnem befejeztük a kávézást mikor egy olyan témára
terelődött a beszélgetésünk amiről álmodni se mertem.
-Tudod Bells, a testvéremtől
azt hallodtam a múltkoriban hogy anno ugye én kitagadtam Hailey-t . Aztán Alen
azt mondta nekem hogy Reneesme-ék arról beszéltek egyszer hogy ő nem zavar semmilyen
vizet, mert így nincs módja követelni semmit sem. – közben meretten nézett a
város irányába.
-Igen Anthony ez így volt.
Most miért mondod ezt? – nem értettem az egész szituációt.
-Mindjárt megérted. Azért
mondom ezt mind most neked,mert az ikrek rosszul tudják. Hailey-nek ugyanannyi
öröklési joga van mint nekik. Ugyanis lehet hogy kitagadtam,de attól még a
lányom. – ekkor felállt és bement. Egy pillanattal később már újra mellettem
volt. A kezében egy papír volt. Átadta. Majd folytatta a monológját.
- Hailey-t kitagadtam ez
igaz. De elismertem, hogy a lányom. Igen kitagadtam azért is mert évekkel
később az orvoslással akart foglalkozni és ezzel úgy véltem hogy szégyent hoz
rám,rád és a családjára. Ezt nem tagadom még most is így gondolom. Olyan apával
mint én meg olyan anyával,mint te – ez nem történhetett volna meg. De
megtörtént. Ugye? – ekkor várakozóan rámnézett.
-Hát…ez nem teljesen igaz.
Mikor baleseted lett és rájött hogy nem emlékszel, egy vilg dölt benne össze.
Lehet hogy gyerekorában nem voltál vele,de ő mindig is apjaként tekintett rád.
Azért akart orvos lenni hogy így foglalkozz vele,már ha máshogy nem is teszed.
-Ez nem igaz. Foglalkoztam
vele. Te nem tudsz róla mert kadtam. Az hogy milyen nevelője, milyen
ruhája,milyen ágya,függönye,milyen élete volt azt az én ellenőrzésem alatt
volt. Ugyhogy ezzel az eggyel nem vádolhattok,hogy nem foglalkoztam vele.
-Szívem, ez nem ugyanaz.
Neki apai szeretet kellett volna.
-Megkapta. Azért voltam
veled keveset akkoriban mert mikor végeztem a munkámmal – akkor mikor aludt már
Hailey bementem hozzá és még egy óráig mellette voltam. Igen tudta nélkül de
vele voltam. És ha megnézed a papírt amit adtam azon rajta van hogy mikor még
egy perces se volt már az anyakönyvi kivonatán az én nevem szerepelt. Pont az
ilyenek miatt , mint a láyaink miatt csináltam ezt. Úgyhogy megnyugtatlak, hogy
Hailey-t ugyanolyan jog illetti mint a másik két lányunkat. – ezzel befejezte
monológját.
Olyan boldog voltam mint
azelőtt még soha. Hálám jeléül átölteltem
majd csókot nyomtam szájára.
