53. Fejezet

Isabella szemszög

1 héttel később

Sok minden történt az alatt az egy hét alatt. Azóta Anthony visszatért a megszokott kerékvágásba és folytatta uralkodói teendőit. Én meg…hát igen, én meg folytattam további unalmas napjaim. Esküszöm jobb volt addig míg nem emlékezett mivoltjára. De nincs mit tenni, az élet megy tovább. A régi Anthonyval vagy sem.

Éppen a szobában tartózkodtam mikor egy csicsergésre lettem figyelmes. Kisétáltam a teraszra és egy kis madárkát pillantottam meg a korláton. De mire odaértem volna, megilyedt és elrepült. Olyan szép idő volt hogy úgy döntöttem inkább kint maradok. Leülletem a székre és gyönyörködtem a városba. Mikor már vagy 2 órája ott ülltem, autó zajra lettem figyelmes. Egy fekete autó gördült be éppen a nagykapun. Ekkor már tudtam – Anthony hazajött és most a palotában élők vérét fogja szívni. Elsősorban azt aki fogadja, majd azét aki vele szembe megy – konkrétan a szobalányokét. ÉS már hallom is…

Anthony szemszöge

Ezt nem hiszem el hogy ilyen szerencsétlenekkel vagyok körülvéve. De hát nincsmit tenni. Remélem Bells nem lesz ilyen szerencsétlen. Eddig még megúszta,de ha hülye lesz akkor őt is lekurom a picsába.

Amint beléptem a palotába máris osztottam az igét. Bér szerintem olyan hangos voltam hogy ezt Bells is meghallodta a túlsó szárnyból. De valahogy hidegen hagyott. Amint végeztem a trónterembe mentem és elfoglaltam méltó helyem a trónuson. Gyors kifújtam magam és amíg ergyedül voltam eszembe jutott hogy milyen is volt régen,mikor még kezdő voltam. Hányszor megkaptam…

„ – Fiam vagy összeszeded magad vagy akár le is mondhatsz. – erre úgy felmérgesedtem…

-     Mi lesz ha nem… - még befejezni sem tudtam a mondatom mert abban a percben megjelent mellettem Bells.

-     Ha nem szeded össze magad akkor lemondatlak,elválunk és átveszem az irányítást. De hányszor elmondtam hogy ne így hanem amúgy csináld. Neked aztán lehet beszélni, itt be aztán a másikon meg ki. Borzasztó. – ekkor fújtatott egyet és tovább ment apánk felé. Bezzeg ő tudja.Még jó hogy miután 1000 évet rámver. Erre megszoktam kapni hogy…

-     Hogy ez nem mentség szivem. Ha nem bírod add fel és ne nyavajogj,mert nem áll jól. Ne próbáld hanem csináld… - ez hihetetlen. Ez olvas a gondolataimban és még ki is oktat.”

Hát igen. Bells már csak ilyen. Ekkor kopogtak az ajtón és lám Bells volt az. Felálltam abban a pillanatban.

-     Csak nem nosztalgiázol? – kérdezett engem.

-     De. Eszembe jutott milyen voltam kezdőként,eléggé satnya. Azért beletanultam hamar.

-     Hát igen,pár száz év az pár száz év. Megnyugtatlak én is lehíztam egy párat. – mondta.

-     Miért is jöttél? – tértem rá a lényegre.

-     Csak köszönni akartam. Unatkozom. Mondj már valami elfoglaltságot! – kérlelt.

-     Miért nem csinálod azt amit ilyenkor szoktál? – kérdeztem rá a nyilvánvalóra.

-     Amit szoktam? A csavargásra célzol? És a csajos estékre?

-     Igen. – nem értettem ebben most mi a furcsa. Helyeslően rámnézett és sarkonfordult, majd elindult az ajtó felé.

-     De aztán nehogy úgy gyere vissza mint 200 éve? – szúrtam oda neki.Csupn csak viccből.

-     De csakis… - ezzel eltűnt a szemem elől.