54. Fejezet

Anthony szemszöge

Amint Bells elhagyta a tróntermet, a napom további része úgy telt mint 200 évvel ezelőtt. Egész nap azt éreztem mintha kiestem volna a gyakorlatból. Látszik, hogy nem voltam itt jó ideig. Sajnálom, de nagyon. Azt inkább érdekességnek gondoltam, hogy kedvesem hogyan tudta ezt csinálni és hogyan tudott nélkülem nap mint nap élni és létezni. Na mindegy. Most arra kell koncentrálnom ami előttem van. 

Amint a napnak vége lett, a konyha felé vettem az irányom, mert már nagyon éhes voltam. Úgy robbantam a hűtőszekrény elé, mintha már ezer éve nem ettem volna. Amikor felmarkoltam azt amit akartam, a pulthoz ülltem és elkeztm enni. Evés közben arra gondoltam, hogy hogyan tudott ennyire kisiklani a családom a megszokott medréből. Nagyon gyorsan változtatni kell. Főleg a lányaim közti ellentéteket kell rendezni. Nem is értem hogyan hagyhatta ezt Bells eddig fajulni. Első lépésként kötelezni fogom az összes lányom, hogy azonnali hatájjal visszaköltöznek a palotába és szakítanak mindenfajta szégyenletes tevékenységükkel és azt teszik ami a kötelességük. Ezzel a gondolatmenettel be is fejeztem az evést. Visszatértem a hálószobánkba. Sajnos a szoba üres volt. merre lehet a feleségem? Hát ezen is gyorsan változtatni fogunk. Olyan nem lehet, hogy míg én keményen dolgozom és este hazatérek és ő nincs itt. 

Elmentem lemosni magamról a politika mocskait. Majd gyorsan ágyba kerültem és reggelig úgy aludtam mint akit fejbebasztak.

Reggel korán keltem. Bells ott feküdt mellettem, de nem akartam felébreszteni ezért halkan készülődtem. A trónterembe hivattam apámat és közöltem vele terveimet. Nagyon örült neki és szorgalmazta terveim. Ezért üzentem levélen keresztül a lányimnak.
Körülblül délután 4 óra körül lehetett mior Bells megjelent nálam.

- Felség. - mondta izgalommal kedvesem.

- Igen kedvesem....- válaszoltam neki.

- Hallom a lányokat magadhoz hivattad.

- Igen. - mondtam,majd így folytattam. - Beszélni valóm van velük. Remélem jól kiszórakozták magukat, mert ez most változni fog. Hazaköltöznek szépen és azt fogják tenni amiért erre a világra születtek. Először is mind a hárman gazdasági, politikai órákat fognak venni és mindenki saját oziciót fog kapni a parlamentbe. Nem fogom semmire valókra hagyni azt amit felépítettem, felépítettünk. - erre Bells érdekes arcot vágott, majd rendzte sorait.

- Hát, Anthony nm is tudom. Nm igazán fognak repesni... - hagyta nyitva a mondatot.

- Elhiszed, hogy pont nem érdekel? - vágtam rá.

- Igen, el. De akkor is. Nem dönthetsz egy magada sorsukról. Nem sak a te gyerekeid. - mondta el véleményét.

- Az lehet, d nem szórakázásra születtek, hanem uralkodásra. Amúgy is ha már itt tartunk, veled kapcsolatban is változások lesznek.- fejtettem ki terveimet.

- Igen?? mi?? - vágta rá azonnal.

- Igen. Be van fejezve az éjszakai hazajárklások, igen is kiveszed a részed ezentúl a dolgaimból. Szépen mindenhova kísérgetni fogsz, mint jó feleség és elvan döntve, szépen szülni fogsz nekem minimum egy örököst. - fejezetem be. Erre elöntötte arcát a vörös pír.

- Ezt már megbocsáss de nem te döntöd el gyedül.- mondta.

- Nem érdekel. Én vagyok a irály és akkor csinálok gyereket annak akinek akarok, és azalól te sem lehetsz kivétel, hogy megfossz egy fiú gyermektől. Te is nagyon jól tudod, hogy csak fiú utód örököl. Nem azt mondom, hogy ezredfordulósnak kell lennie, mert nem kívánom neki azt átélni amit én éltem me. És ezzel be fejztem az erről folyó diskurzus. 

- Rendben. - mondta Bells. Ezzel saron is fordult és elment. 

1 héttel később

A mai nap sem volt más mint a többi. Azt leszámytva, hogy ma érkeznek a lányaim. Bells beletörődött sorsába és tényleg mindenhova velem jön. Elmodható, hogy talán kicsit ez összébb rázott minket.
Délutánra vártam a lányokat. A tróntremben vártam őket. Ahogy vártam nem késtek. Mikor beléptek a helyiségbe az ikrek megvoltak lepődve, hogy a legissebb testvérüket is elhívtam. 

- Gyeremekeim. - kezdtem bele. - Fontos közölni valóm van.

- Anya megint terhes? - Vágta rá azonnal Reenesmee.

- Ez nem nyert. A közölni valóm veletek kapcsolatos. 

- Igen? Hallgatjuk. - mondák mindhárman egyszerre.

- Az irek és Hailey, szépen visszaköltöztök a palotába. És... - azonnal a szavamba vágtak.

- NEM... - mint gy kórus anniyra egyetértettek.

- Nemleges választ nem fogadok el. Én vagyok a király és sorsotokról én döntök. És ha én azt mondom akkor az úgy lesz. Nincs apelláta. 

- De nem. - mantrázta tovább Alisha.

- De mondom hogy hazaköltöztök, nem érdekel, ha kell erőszakkal tartalak itt titeket. Alisha, abbahagyod amivel foglalkozol mostanban. Illetve ti többiek is. 

- De apám zt nem ehet csak úgy abbahagyni. - monta Hailey.

- Te csak maradj csöndben te kis fattyú, téged nem kérdezett senki. - mondta Reenesmee és Alisha.

- Fejezzétek be lányok. Szépen hazaköltöztök és beiratlak titeket a helyi egyetemre és szépen poltikát és gazdaságot fogtok mindhárman tanulni, hogy méltó utódaim legyetek. - intettem rendre őket. - És ne piszkáljátok a legkissebbet. 

- De igazunk van. Ő csak egy fattyú, nem is értem hogyan hagyhatod hogy bjöjjön a palotába. - magyarázta Reenesmee.

- Ugyanannyi joga van hozzá mind kettőtöknek. 

- De...- ellenkezett Alisha. Hailey csak bűnbánóan és csalódottan áldogált ott, mint aki nem érti hogy került ide. Jobban hasonlít rám mint gondoltam. Méltó utódom lenne, csak ki kell még kupálni. Kiváló alapanyag.

- Nincsen de lányok. Van még egy bejelenteni valóm. Ez Hailey-vel kapcsolatos. - ez a kijelentésem mindenki döbbnetét váltotta ki. - Egy olyan dologról van szó,ami megváltoztat mindent. Jól figyeljetek, mert erről még anyátok sem tud.

- Figyelünk. - montk egyszerre.

- Hailey lányomat a nevemre vettem és elismerem, mint jogos utódomat. - amint elhagyták ajkaimat ezek a szavak, mindenki arcán a döbbenetet olvastam ki, illetve az ikrek arán felfedezhető volt még a gyűlölet is.