14.Fejezet

 

(Edward sz.)

Annyira,de annyira bánt,hogy nem fogadja el a nővérkém az igazamat.Én mélységesen megbántam,hogy annó úgy bántam vele.Ezerszer átkozom magam,hogy mért mondtam neki azt,hogy…

„-Edward!Ez így nem jó!-kezdtett bele…

-Ne szólj semmit.Tudom…ez egy csodás pár nap volt,de részedről ennyi.Hát megnyugtatlak,hogy részemről is.

-Ő…jó.Bár kissé megleptél.Bevallom emlékezetes maradnak az emlékek,de nekem vőlegényem van.

-Igen.Nekem meg ott lent várnak a lányok.

-Remélem a diszkréciódra számíthatok.Nem tudhatja meg senki,hogy neked adtam…

-Tudom.

Bezártuk a lakást,elindultunk haza.

Mielőtt kiszállt volna a kocsiból megfogtam a kezét és várakozóan tekintettem rá.

-Egy valamire viszont megkérnélek.Vésd az eszedbe,hogy hol a helyed és úgy viszonulj a drága kis szerelmedhez.

-Redben.Tudom,mihez tartsam magam.Igen.Hozzád!”

Hát igen.Ezzel teljesen elástam magam.nem csoda ha pikkel rám.De az isten szerelmére.Mért mondtam azt neki,és ő miért értett velem egyett ha most a tök szöges ellentétét,mutatjuk annak amit érzünk?Néha elámulok saját magamon.

Na jó.Ez így nem mehet tovább.Eldöntöttem!Igen.Pontot teszek az i végére.

Várjunk csak?!De ha most mozgásba lendülök akkor eldobhatom azt amit eddig felépítettem.Nem tehtek mndent tönkre!!

Jó.Nyugi Edward valamit csak kitalalász.Inkább még egy darabig megmaradok a barát szerepben.

3 nappal később

Hát ez nem igaz.Már két napja csak az erdőket rójuk,de semmi.Bella is kezd egy kissé ideges lenni.Ez nem normális dolog,ha felemészt minket a munka.Mindig csak minket küldenek el messzebbre úgy,hogy csak ketten megyünk.Felettéb furcsa.

Egyik este mikor már a szállodában voltunk,persze egyágyas lakosztályban,pont azon gondolkodtam,hogy mi van ha nincs is semmilyen Garrat.Lehet,hogy újabb kísérlet a mi javunkra?

Míg kedvesem zuhanyzott,addig én felhívtam apát.

-Szia!Még nem találtunk semmit…véletlenül…igen…te mit csináltál?...Bella megfogölni…ezt nem teheted…jó-jó majd meglátom.oké.Szia!

Egy olyan 5 perc elteltével ő is ki jött,majd én elvonultam fürödni.

Egyszerűen már undorító amit művel.Mért nem tudja megérteni,hogy bella csak a barátom?Bár ezt én magam is alig akartam elhinni.De a lényeg,hogy Bella a saját tempójában szeressen ki abból a semmire kellőből.Hiszen csak rá kell nézni.Mint egy 14 éves kisfiú.Mit tud ő amit én nem?

Ezekkel a gondokkal kellett kimennem hozzá és jóképet vágni az estéhez.Én lefeküdtem az ágy jobb oldalára,Bella meg a bal oldalára.Nagyon zavart,hogy egymásnak háttal fekszünk mindig.De ez van.

Az este nem tudtam aludni.Csak forgolódtam.Állandóan az járt a fejemben amit apa mondott.Bella nem lehet ennyire bolond.Ez fel fog neki tűnni.Alec meg le fog bukni.Egy másik lány?Ez hihetetlen.

Egészen reggelig ezen gondolkodtam.Már 9 körül volt mikor drága életem mozgolódni kezdett.Gyorsan odahajoltam és csókot loptam tőle.Bár vágott egy fintort utána és kinyújtotta rám a nyelvét, azért nem bántam meg.

-Mi van?

-Semmi.Mi lenne ha nem csókolgatnál kényed kedve szerint?-majd felüllt és elkezdett öltözködni.

-Öm…haza megyünk.

-Hogy?Miért?-teljesen össze volt zavarodva.

-Apa hívott.De majd ő elmondja az igazságot.

Összeszedtük magunkat és kifizettük a szállást.Bepattantunk a kocsiba és már hagytuk is el Londont.Már Franciaországban voltunk,mkor megeredt mindkettőnk nyelve.Egész hazaúton csak beszéltünk és beszéltünk.Több napja először beszéltünk újra úgy egymással mint azelőtt.Nevettünk,nosztalgiáztunk…

Éjjel volt mikor beparkoltam a palota garázshelyiségébe.Bella már nagyban húzta a lóbőrt.Nem volt szívem felébreszteni,így a karjaimba vettem és felvittem a szobájukba.Kopogtam az ajtón,mikor Alec nyitott ajtót.Teljesen lefagyott.Bella nem az ő karjaiban?Hogyan van ez?

Hát barátom ez nagy pech,úgy hogy közben a nődet már 4 éve megdugtam.Hát ez gáz.Mondhatom.

Letettem az ágyba és az ősellenségem felé fordultam.

-Te normális vagy?Hogy képzeled,hogy hozzányúlsz?-szinte forrongott a gyűlölettől.

-Hát éppenséggel normális vagyok.És úgy képzelem,hogy hozzányúlok,hogy veled ellentétben én szeretem.és nem azért,mert szép.Nem a külseje miatt szeretem.Én az egész lényét szeretem.Ezt jól vétsd az eszedbe:ÉN SZERELMES VAGYOK BELÉ.

-Mi van?!Te szeretni?Méghogy te nem a külsőre ítélsz?Ez vicc!-látszik,hogy mennyire nem ismer engem.De most nem engedek a beképzelt fajtájának.

Fogtam magam,visszasasszéztam az ágyhoz és enyhén rázogatni keztem Bellát.Nyöszörögve,de ugyan felébredt.Alig hitt a szemeinek.De én esélyt sem akartam adni arra,hogy ellökjön.Így Alec személyétől eltekintve lekaptam szerelmemet.

(Alec sz.)

Ezt nem hiszem el.Komolyan.Látom,de nem hiszem.Ott gugol Edward bella előtt és csókolja.De ami meglepett az a menyasszonyom viselkedése.Visszacsókolta.Bella kezeit átkulcsolta annak a féregnek a nyakát és még jobban hozzápréslődött.Nem hiszem el,hogy ezt csinálja.Ez alatt a 4 év alatt ennyire jóba lettek?Sírhatnékom van komolyan.Aro meg nem szól rájuk semmit?Vagy lehet nem is tudja?Igen.Biztos nem tud róla.Aszem most meg fogja tudni.

(Bella sz.)

Olyan szenvedéllyel kaptam ajkai után,mint még sosem.Azt akartam,hogy maradjon it mellettem.De nem lehet.Várjuk csak?Most az én szobámban vagyunk?O_O

A-a!az nem lehet.Mert ha tényleg ott vagyunk akkor több mint valószínű,hogy Alec ott áll Edward mögött.Elszakadtam tőle,majd bűnbánóan ránéztem életemre.

-Alec.Ez!-nagyon szégyelltem magam.Azt se tudtam hova nézzek,annyira kellemetlen volt a helyzet.Edward közben meg felállt és elmenni készült.A piszkot.Most kéoes itt hagyni a pácban.Hát ez jellemző.Lelép ha érzelgőssé válnak a dolgok.Kislisszolt a szobából,de előtte még rávigyorgott Alecre és elköszönt.

-Mi volt ez?Mióta tart?-csak úgy kiabált.

-Micsoda?Semmi sincs köztünk.Csak pillanatnyi elmezavar.-hát én itt befejeztem és elfordultam az ellenkező irányba és aludni próbáltam.Nem éreztem besüppedni az ágyamat,így csak sejtettem,hogy ma szívszerelmem a kanapéra száműzi magát.Mibdig ezt csinálja ha megsértődik.Na ezt az egyet nem tűröm a sértődést.Nem bírom elviselni.Érdekes Edward nem ilyen.Ő sosem sértődik be,mert már ismer annyira,hogy tudja nem úgy gondolom a dolgokat ahogy elmondom.Lehet,hogy ezért képes arra,hogy amikor megcsókol szinte megszűnik a világ.

Reggel teljesen kipihentem ébredtem.Alec még mindig aludt,mivel én nem szándékoztam megvárni,míg Mr. Durca felébred-fogtam magam,magamra kaptam egy bikinit és egy szoknyát és a jól ismert sarut hozzá,lementem a partra.A többiek már ott voltak és velük loptam a mai napot.Pár óra múlva Alenék is megérkeztek.De megint a húgommal együtt érkezett.Kezd kicsit fura lenni,hogy mostanában annyit lógnak együtt.

1 hét múlva

Alec még mindig mérges.Nem nagyon beszélünk.Hát ha neki ez kell akkor egészségére.Mondjuk én vígaszt találtam Edwardnál,úgyhogy nem vesztettem sokat.

Egyik nap Elena nagyon fura volt.Nagyon rosszul volt,és Alen is ott kotnyeleskedett körülötte.Mintha ideges lett volna.De biztos csak beképzelem.Akkor lett ez az egész a legfurább mikor Edward is ugyenezt kérdezte tőlem.Miért olyan ideges az öcsénk…meg ilyesmik.FURA.

Ennél érdekesebb már csak az volt mikor apa eléggé nyersen,de közölte,hogy csakis engem meg Edwardot vár a trónteremben holnap reggel.

Mielőtt reggel beléptünk volna a terembe,megvártuk egymást az ajtóban.Mikor beléptünk,szinte az arcunkon fagyott a mosoly.Alen és Elena már ott voltak.Sajons már tudtuk,hogy mi fog következni.Eljött az  amiől hónapokkal ezelőtt féltünk.

-Gyerekek!ez egy fontos pillanat az életünkben.Sajnos most már nem tudunk mit tenni.-vett egy mély levegőt mielőtt folytatta a szövegét.De én közbeszóltam.

-Ti normálisak vagytok?Hogy képzelted ezt Elena?Tudod,hogy nem fekszünk össze senkivel ha halandók vagyunk.Tessék!Most vess magadra.Ezt nem csinálhatod vissza.Örülhetsz ha nem halsz,majd meg a műtőasztalon.

-Mégis mit képzelsz magadról?Ki vagy te itt?Megtörtént sajnálom.Nem én akartam így!-csodás most már vele is összeveszek.Apa csak nézettés nem szólt semmit.

-Igaza van a nővérünknek elena.Tisztában voltál vele,hogy halandóként csak mi vámpírok tudunk titeket teherbe ejteni.Csak így marad fent a színtiszta vámpírfaj.

-Kössz.Nem kell a te kioktatásod is Edward.Különben is.Nem én tehetek arról,hogy ez lett.Ehhez nem csak egy ember kell tudtommal.

-Lehet,kicsim,de akkor is mi csináltuk a bajt.Így hát magoldjuk a problémát.-szólalt fel az örök halgatag Alen.

-Igen.Megoldják.Mert Alen elveszi feleségül Elenát.Hogy ne legyen feltűnő,hogy házasságon kívüli gyerek.-apa csak úgy köpte kivfele a szavakat.egyálltalán nem tetszett neki,hogy összekell házasítani őket.Jobban örült volna annak,ha az én és Edward esküvőjét szervezheti.

Húgomékat elbocsátotta,de mindet még ott tarott.

-Tudjátok,hogy mennyire örülök,hogy ti ezredfordulósok vagytok?

-Képzelem.-mondtam,mire apa rám kapta a tekintetét.

-Mert nektek csak akkor lesz közös gyereketek,ha összeházasodtok.Addig Bella te nem is leszel halandó.A fiam akkor fog először a halandó énedként látni.

-Tényleg?Már alig várom.Még sosem tapasztaltam ki…milyen  kh… értitek?-rámnézett közben eléggé félreérthetően.

Elköszöntünk egy olyan fél óra után és mentünk a saját utunkra.De mielőtt leléphettem volna,Edward megállított.

-Mi lenne,ha máris neki látnánk a gyerek gyártásnak?Hm…?-szinte felfalt a szemeivel.

-Van egy sanda gyanúm,hogy az még alrébb van.Mert hiába próbálkoznánk nem jönne össze.

-azért egy próbát megért.

Most már tényleg mentünk a dolgunkra.Edward a barátnőihez,én meg Alenhez,hogy kienegeszteljem.Hiszen már hetek óta nem szól hozzám,mert apámnak már kezd feltűnni a hirtelen távolságtartása.

U.I.:Minden Musen és Volturi családnevű vámpír,de csak a lányok-100 évente halandókká válnak.Kivéve az ezredfordulósok,azok csak akkor válnak halandóvá,ha hozzámegy az ezredfordulós szerelméhez.