13.fejezet

Ez a feji kicsikét rövidke lett!

(Bella sz.)

   Mikor befejeztük a csöpögést,mindenki felköszöntött.Edward segített levenni a kabátom.Elmentünk utána vegyülni.Egész este velem volt.Ez a party,amit nekem rendeztek egyszerűen tökéletes volt.De a legjobb Edward volt.Rá sem lehetett ismerni.Nem ilyen szokott lenni.Teljesen hozzánőtt a szívemhez,ezalatt a 7 hónap alatt.Mondjuk az tény,hogy Alecnek nem tetszett ez.Jó hogy eszembe is jut.Bezzeg ő itt sincs.Még fel sem hív.Mondhatni csodás barát.Ennyire lehet rá számítani.

De nem is foglalkoztam vele az este.

Már egy olyan éjfél körül lehetett,mikor gondoltam egyet és kimentem.Gyorsan felkaptam a kabátomat és megindultam.

Kabátzsebemből előkaptam a telefonomat és telefonáltam egyett.De mielőtt kicsöröghetett volna,letettem.Nem akartam most Aleccel beszélni.Egy kicsit pipa voltam rá.

Már vagy fél órája kint sétálgathattam a faluban,mikor valaki kiálltását hallottam.

-Szia!Mit csinálsz idekint?

-Hello!Hát csak sétálgatok amint látod!

-Gyere menjünk vissza.A többiek keresnek már!-kért,szinte könyörögve.De én megmakacsoltam magam és nemet intettem.Olyan aranyos volt,hogy majdnem megsajnáltam azt az enni való buciját.De inkább csak egy mosolyt adtam neki.

-Nem…Elena és Elen összejárnak kefélni!-hupsz.Ezt nem kellett volna kimondanom hangosan.Egyszerűen idegesített a tudat,hogy ők csak úgy kefélgetnek,míg nekem Edwarddal furdal a lelkiismert ha félrelépek.Ez így nem fer.nekik mér ilyen egyszerű?

-Hogy mi?-teljesen elképedt.Akár csak én mikor előszőr hallottam az információt a húgom szájából.

-Nekem is ez volt a reakcióm,nyugi.Felháborító.

-Az.hogy képzelte ezt Alen?

-Foggalmam sincs,hogy hogyan,de mondtam Elenának,hogy ezt sűrgősen hadják abba mert oltári balhé lesz ebből.

-Nagyon is.Főleg ha apa fülébe jut ez az egész.

Még vagy egy óráig róttuk az utcákat,mikor visszamentünk a szállodába.Már senki sem volt lent a halban csak mi ketten.A recepción is az ügyeletes már indult.Gyorsan leadtuk a kabátainkat,majd leülltünk a kandalló elé.Lehet,hogy a vámpírok nem fárnak,de azért kellemes érzés volt ott melegedni.Edward hozott egy szelet tortát,amit nem én kezdtem meg.Szóval akkor azért akarta,hogy visszamenjünk. De nem bántam.Egyre jobban kedveltem ezt az arcát neki.Lehet,hogy csak azért ilyen mert a testvére vagyok?Nem az nem lehet.Hiszen bevallotta,hogy szeret.Én is mondtam már neki,hogy szeretem.Mondjuk én nem szerelemből mondtam azt neki.Csak az a baj,hogy lehet ő így gondolta.Majd lesz valahogy.Ahogyan ott majszolgattuk a sütinket,hirtelen eszembe jutott,hogy milyen lenne a feleségének lenni.Ennek hangot is adtam.

-Figyelj csak?Te sosem gondolsz arra,hogy milyen lesz majd ha…tudod?!-ez olyan ciki.Nem akarom kimondani,mert még gondolatban is szarul hangzik.

-Nem tudom.Sosem gondolok erre.Én azt szeretem kiélvezni amim van.És nem jut eszembe olyan dolgok után sóvárogni amik még nem az enyémek.

-Hé!Én nem egy tárgy vagyok.-háborodtam fel.Persze csak tettetve.

-Tudod,hogy nem úgy értettem.-mire megsimogatta az arcomat.Hirtelen felállt és elment.Nem értettem hova megy,mikor leesett,hogy valószínüleg csak az üres tányérokat vitte ki a konyhába.Pár perc múlva vissza is tért hozzám.A lehető legközelebb húzódtam hozzá. Meglehet,hogy testvéri kapocs húz felé,de még sosem gondoltam rá aként.Mindig megnéztem magamnak,de sosem kerestem rajta olyan jeleket amik rám is hasonlíthatanak.De most mégis megtettem.Ismeretségünk alatt most előszőr.

Nem tudom mi ütött belém.Sosem csináltam ezt.De az a csokis torta nagyon betett nekem.Szinte égtem a vágytól,hogy most is egyek legyünk.Ahogyan végig pásztázott szemével,már attól elmentem.Csak nézett és nézett.Nem tudott betelni a látványomtól.már vagy 5 perce csak bámultam én is ,mikor hirtelen elkezdett melegem lenni.Levettem a polar pulloverem szép lassan,hogy majd megvesszen értem.Bár nem túlzok ha azt mondom,hogy ebben a ruhaszettben veszettül jól nézett ki.Főleg azzal a kócos frizurájával + a vigyorával egybekötve.

Már csak egy topp volt pajtam meg az extravastag sínadrágom.A cipőmtől is megszabadultm,mikor megszólalt.

-Mire készülsz?-ez de hülye kérdés volt.Nem kell sok ész,hogy leessen neki mit is akarok.Teljesen beindultam tőle.

-Nem egyértelmű?Nekünk van itt szobafoglalásunk?

-Nincs.Mert én úgy gondoltam,hogy az este még visszaérek a városba.Barbie valószínüleg nagyon mérges rám,mert nem etye-petyéztünk ma.Pedig ha tudnád milyen csinos…-sóhajtott is hozzá egyett,mikor a fülem mögé tűrt egy tincset.

-Szóval ez a Barbie csinosabb,mint én?-nem baj Bella.Ennél nagyobbat már nem eshetsz pofára.

-Nem is tudom.Talán jobb lenne,ha most én hazamennék.-mi van?most itt akar hagyni?Teljesen rá vagyok izgulva.

Miket beszélek.Ha már neki a helyén van az esze akkor nekem is ott kell lennie.

ALEC.Úr isten mit művelek.Abban a pillanatban,hogy rájöttem mit is akartam eltávolodtam tőle.

Visszavettem a pulloveremet és felálltam.

-Jó.Menjél.Asszem nekem is mennem kéne.de én nem megyek vissza.majd csak reggel.-kicsit csalódtam a lelkem mélyén.Ezt viszont sosem mondtam volna ki hangosan.

Elhagytuk a helyszínt és mindenki ment a saját útjára.Azért bántott,hogy azt a csajt többre tartja mint engem.Tökre zavart basszus.

Na mind1.

1012. tél

 Már 4 órája itt ülünk a sypályai könyvtárban,de edward még mindig nem tudja megtanulni ezt a rohadt francia nyelvet.Elmondtam neki

Már 20 milliószor,de semmi.Egyszerűen,mintha egy falnak beszélnék.Lepereg.Mert akárhányszor megszólalok franciául ő néz és ámul.de azóta amióta elvállaltam,hogy tanítom.Hihetetlen.

Na jó.most untam meg.

-Edward mára befejezhetnénk,nem gondolod?

-De én is így látom jónak.Túl sok információ egyszerre ez.-már röhöghetnékem van tőle és a hülyeségeitől.

-Akkor én megyek is a fiúkhoz.Szia!

-Szia!

És már rohantam is a snowboardomért,hogy csatlakozzam.Alec is ott volt már.teljesen megkönnyebbült,mikor meglátott engem egyedül.Persze,hogy az öcsém idegesíti.De Edward is már nem egyszer említette,hogy nem kedveli a vőlegényemet.De hamarosan megszűnik a probléma,már érzem előre.

Egész nap csak a pályán voltunk.Este felé viszont már Edwarddal voltam.Ő is kijött egy pár tisztelet kört lefutni,de nem bírta annyi ideig mint én.Ő nem olyan sportrajongó.

Mikor beköszöntött a tavasz,apa azt mondta. „gyerekek ez a szerelem időszaka.Gyerünk legyetek szerelmesek.”Sajnos sejtettem kinek szánta.Edwarddal csak nevetünk rajta.Olyan vicces volt,hogy apa ilyenekről osztja az észt.

-Bella,Edward!fontos feladat vár rátok.Egy Garrat nevű ficsúrt és néhány társát kéne elintézni.Fontos lenne.

-Persze elintézzük őket.Mit követtek el?-ezt muszály tudnunk.ok nélkül nem ölünk meg senkit sem.

-Az öt millió kis tövényünkből valamelyiket megszegték.

Nem is szóltunk rá semmit.Csak egyeztettük az időpontot,hogy mikor indulunk.Kiderült,hogy holnap mennünk kéne,így felszaladtam a telfonomért és máris csörgettem Alecet.Ezt az uccsó napot már vele akartam tölteni.mert biztosra vettem,hogy egy hétig most nem leszünk itthon.Mert a drágalátos édesapánk nem tudja hol tartózkorik éppen ez  tag.

Most játhatunk utána mi.Bár Edward mellett nem lesz probléma.hiszen a szívem szerelme a földön a legjobb nyomkövető és a legjobb harcos.Apám egyik legtehetségesebb harcosa.

Hogy én mire kellek ezek után???

Majd kiderül.

Alec alig akart elengedni reggel.Olyan szenvedélyesen csókolt meg,mint eddig még sosem.Közel nem engedem magamhoz,mert abból karácsonyi katasztrófa lenne.Valószínüleg a vőlegény az este vacsora főfogása lett volna.

Odasonfordáltam edward mellé,majd útnak eredtünk.Beülltünk a kocsiba,majd london felé vettük az irányt.Pont azért oda,mert ott nem tartunk a napsütéstől.Szeretem a napsütést meg minden csak nem az emberek között.a mi földünkön voltunk,mikor beszélgetésünk teljesen ás fordulatot vett,mint eddig.

-Szereted?

-Miért ne szeretném?

-Ez nem válasz.Az igazat.Jobban szereted,mint engem?-mi an vele?sosem csinálta ezt eddig.

-Tudod,hogy kit szeretek jobban kettőtök közül.

-Tudom?tudtommal még nem tisztáztuk,hogy közöttünk mi van.-Mi van?Mi az hogy nem tusztáztuk?Talán elfelejtett,hogy mit mondtam neki aznap reggel mikor kisétáltam az életéből?Bár azóta mélységesen megbántam.de ezt nem mondom ki sose.

-Mi van veled?Talán nem voltam eléggé egyértemű,mikor kimondtam,hogy az csak egyszeri alkalom volt?

-Milyen egy alkalom?Cica,azóta akárhányszor részegre ittuk megunkat lefeküdtünk.Várj!Bocs,csak minden full részegségünkkor-minden második alkalomkor mondtam nemet én vagy te.Vagyis a 20-26 esetből kb 10-13 alaklomkor nem voltunk együtt.Akkor ki itt a nem …

-Elég Edward!-már kiabáltam.Tudtam,hogy igaza van.Mért kell szeretnem?Csak ő gondol bele szerelmet.Én nem.Ott van Alec.

-Te sem eröltetted a megbeszélni valót.Megmondom mi van!

EMBER MEGFOGTAD AZ ISTEN LÁBÁT,DE ELENGEDTED!

És most igazam van.Tudom.

-Igazad van.Azóta már 1000-szer megbántam.-és rám villantotta azokat a megbántó kutyaszemeit.

Bella gyerünk szedd össze magad.nem gyengülhetsz el.

Nem szólt semmit utána.De én sem erőltettem a dolgot. Aznap több szót nem is váltottunk.  

1. Bella tortája:http://www.weddings.hu/blog/tail/upload/three-tier-dark-chocolate.gif
2. A kandalló ami előtt ülltek:http://ezermester.hu/articles/images/2003/11/kandallo_burkolat_fa.jpg
3. A kocsi:http://hvtm.hu/car/m/nissan/059532.jpg