2.fejezet

Csak álltam,mint egy cölöp.Nem vártam volna,hogy ezen a napon szembesülnöm kell a végzetemmel.Közelebb mentem,majd szemügyre vettem azt a kis lényt, aki majd tönkreteszi az egész életemet!

Olyan nyugodt volt és aranyos az egész valója,hogy majdnem elolvadtam.Kicsi,mégis annyira imádnivaló.Igen.Igen.Tudom,most az öcsémről beszélünk ugyebár.És amikor megpillantottam a másik árvaságot is,ő is gyönyörű volt,csak mikor ránéztem ő azonnal elkezdett sírni és nem tudtam mit kezdeni a helyzettel.Ezért most Elizabeth sietett a segítségemre!Szépen lenyugtatta a kicsit,majd megszólalt:

-Bella?Tudod,hogy az egyik kicsi mért nem sírt fel mikor meglátott?

-Nem.Miért?

-Gyere csak közelebb a babákhoz!!!

-Ő.-mutatott az egyik kisbabára…..Anthony.

Hogy mi?Úgy éreztem,most összeomlott bennem egy világ.De azt hiszem anya is észrevette,mert vetett rám egy bosszús pillantást.Majd feltette a legülyébb kérdését.

-Kérlek,szeretném ha szoknád a tudatot,hogy ők a te öcséid és nem valami leprás lények.Oké?

-Persze,hogy nem leprásak.Mért gondoltál ilyet?-nem igazán értettem  a kérdését!

-Akkor jó.

-Az a helyzet,hogy nekem már mennem kéne,mert Alec már vár.Nem tudja,hogy itt vagyok.De azt hiszem jobb is.nem nagyon örül,hogy Apának most született 2 fia.

-Hát igen.Alec sosem örül,ha trónörökös születik a családba.nem tudja elfogadni,hogy ő nem fog már kormányozni.

-Aha.-csak ennyi volt a válaszom.-Most már megyek.

Majd elindultam az ajtó felé.Pont mikor nyitottam volna az ajtót anya felszólalt.

-Ja,és Bella?Találkozunk 7 év múlva.-szinte megkönnyebbült mikor kimondta.Szinte fiatalodott 10 évet.

-Igen.majd 7 év múlva.-ezzel én befelyeztem a beszélgetést,majd kimentem.Mikor már a folyosón jártam,azonnal apába ütköztem.Olyan aggódó volt a pillantása,hogy a szívem majd’ összeszorult,ami nem mellesleg már nem dobog.Csak ennyit mondtam neki:

-Csak Alec meg ne tudja!-És abban a pillanatban tovább is száguldottam,hogy megszabaduljak a saját nyomoruságomtól.

Még este taliztam Aleckel.Eléggé fura volt,mert nem szamított rá,hogy ilyen hamar eljön az a nap mikor búcsut intünk a másiknak.

Így tértünk nyugovóra az este egy közös zuhanyzás keretein belül. Sajnos másnap indult a gépem Angliába.Ott igen borús az idő így számomra tökéletes helyszín a bujkálásra.Alec-el mostanában eléggé nehezen bírtam,mert nem igazán örült ennek az ötletnek,hiszen akkor mindig távol kell lennünk egymástól.Evvel sajnos én is így voltam.Változtatni nem tudok,így inkább elfogadtam.Másnap igen korán ébredtem és nem volt szívem felkelteni szívszerelmemet.Így gyorsan felvettem egy igen emberinek számított ruhaegyüttest.Ami egy szürke pólót takart egy sötétkék kardigánnal és egy fekete csőnadrággal keresztezve.Amit megkoronáztam egy kis kiegészítővel és egy fehér spotcipővel egybekötve.Megfésüködtem és felkötöttem a hajamat.
Mikor lent reggeliztem,Alec is csatlakozott hozzám egy csók reményében amit megis kapott rögtön.Mondjuk érdekes,hogy sosem érzem nála azt a kívánt bizsergést amit várnék.Inkább elvagyok és úgy érzem megvan mindenem.Igaz sokszor előfordul,hogy rajtakaptuk egymást azon-hogy más társaságát kerestük nem éppen illendő formában,aminek néha hangot is adtunk.Mivel én nem voltam hajlandó lefeküdni Alec-el,így ő is más partnert keresett fel e célból.De én így tök jól érezetem magam.És ezt szerencsémre nyiltan fel is válalljuk.

Bár volt néhány olyan gondolatom,mi lenne ha sosem jártunk volna vagy sosem ismertem volna meg.De szerencsémre ez sosem következett be.

Délután szembesülnünk kellett azzal a ténnyel,hogy már csk fél óra és ténylegesen kirepülök az életéből,bár nem véglegesen.Csupán 7 évre.Ezt ő sajnos sosem fogja megérteni,de elég ha én+anya+apa értjük az egészet.Mikor felszálltam a gépre azonnal bealudtam.

,,egy ösvényen voltam egy fehér ruhában.Nem tudtam mért vagyok ott de valami azt sugallta,hogy nem az én álmomban vagyok per pillanat.Az egyik pillanatban még álltam,de egy hang arra ösztökélt,hogy azonnal kezdjek el futni.Így azon kaptam magam,hogy futok.Nem abban a gyors tempóban amiben szoktam,hanem egy ilyen lassú kocogásban.Hátra nem mertem nézni,de éreztem,hogy valaki fut utánam.Úgy saccoltam kb,hogy már órák óta futok,de még nem fáradok.mikor már úgy éreztem,mindjárt meghalok hirtelen megálltam és egy kiálltást hallottam.Mikor épp fordultam volna a hang irányába …….”

Arra ébredtem,hogy kérik kössék be utasaik a biztonsági övüket a leszálláshoz.Kicsit dühös voltam,hiszen nem tudtam meg az álmom végét.

Mikor lesszálltam a gépről,tényleg hideg volt.pedig nyár vége van.Felkellett vennem a kabátot és így indultam el az új életem felé.Remélem kevésbé lesz nyomasztó,mint amit eddig éltem.