7.Fejezet

   

  Másnap reggel eléggé szarul ébredtem.Fájt a fejem és kiakartam törölni a tegnap estét az emlékezetemből.De mivel vámpír vagyok sajnos erről lekellett tennem.Bekell valjam nagyon reménykedek benne,hogy Edward semmire sem emlékszik azokból a percekből.Bár amilyen szerencsém van biztos elmékszik rá.Mért is felejetené el?Olyan nincs.

Most már mind1.A lényeg,hogy én ezt nagyon gyorsan elfogom felejteni.

Egy olyan 2 órás hazítás után erőt vettem magamon és felöltöztem.A mai nap sem maradhatnak el a teendőim.Siettem,hogy minél előbb beérjek a próbára.Már délelőtt 11 óra volt mikor beléptem az operaház ajtaján.És persze ki talál meg előszőr,hát nem a tanárom?

-Masen!Maga ismeri az órát?2 órája itt kéne lennie és járnia kéne a piruetteit!-Mr.Cope olyan ideges volt,hogy már a feje is remegett.Megértem őt sose jövök időben és az ő helyében már rég kirúgtam volna magamat.

-Igen uram!Tudja elaludtam.A tegnap estém kicsit hosszúra nyúlt.De legközelebb már nem fordul elő ilyen helyzet.-esküdöztem neki.Bár anyám életére nem tettem volna.

-Jól van.De legközelebb ne forduljon elő.Tudja,hogy maga a legjobb tanítványom.Kérem ne okozzon nekem csalódást,mint már annyian.-majd elment,de közben megkért,hogy ma ha tudnék maradjak tovább.bekéne fejezni a szólómat,amit már egy hónapja próbálok kész állapotba rendezni.De valahogy sosem jut rá elég idő és ihlet sem.

Úgyhogy villámsebesen átöltöztem a balett rucimba és futásnak eredtem.A bemelegítés után odamentem a lányokhoz és elkeztük a súlyos próbálást.Már vagy 4 órája itt szenvedünk a tanárunkkal együtt.Persze a csapat háromnegyede jól csinálja a másik egynegyed meg mindig elrontja.Nem is értem néha,hogy lehet ilyen balekokat felvenni egy ilyen mívű operaházba.

A tanárunk sajnos további félóra küszködés után elrendelt egy szünetet a többieknek.Addig nekem elkellett kezdeni befejezeni a saját táncrészemet.Amíg én szenvedtem addig a többiek nézték.

-Jobban hajoljbe,kicsit kecsesebben csináld már.Mi vagy te egy fadarab?nem hinném.Mi lenne ha … mindegy.SZÜNET!

Végre szünet.Már tejesen kivoltam készülve.Ez a tanár néha olyan mint egy fegyőr.Teljesen kikészít.

Szinte menekültem ki onnan.Úgy éreztem,mintha 5 kilóval könnyebb lennék,mint mikor bementem.Már délután fele járt,mikor Stefani felhívott,hogy akkor este tudnánk-e találkozni.Természetesen belementem.

Mondjuk mostanában annyi bajom volt,hogy kiment a fejemből a forgatás.Ideje lenne már visszazökkennem a normális életembe.Mikor még itthon voltam,buliztam,haverokkal lógtam,elvégeztem a királyi teendőimet és forgattam éjjel-nappal.

A napom többi részét unalommal töltöttem.Fel-alá járkáltam a palota folyosóin és találomra benézegettem a szobákba.Ezt hamar meguntam,így elmentem a könyvtárba.Szerencsémre senki nem volt bent,így nyugisan letudtam üllni és olvasgatni.éppen a családfánkról néztem egy könyvet mikor feltünt,hogy Alenék is benne vannak már.nagyon furcsa,hogy szinte csak családon belül házasodunk.Mondjuk apa esetében nem így van,hiszen Elizabeth nem Musen,de anya viszont az.Jó nem közeli,de akkor is rokon.Vajon mikor majd nekem lesz gyerekem akkor nem fogja furán érni az a tény,hogy az apja valózínüleg rokonom?Vagy teljességgel normálisnak fogja gondolni?Sajnos nem tudom.

Lassan indulnom kéne,mert lekések a vacsimról.Már este 7 volt mikor megérkeztem az étterembe.Stefani már várt,pont mikor leülltem máris elkezett csicseregni a munkáról.

Kiderült,hogy arról van szó-egy zenész lányt kéne alakítanom aki egy bárban szokott esténként játszani.Ott találkozik egy sráccal aki enyhén szólva igen csélcsap ember.Idővel egymásba szeretnek,de kiderül,hogy a fiú passzívan drogozik és nem tud leszokni.De mint minden történetnek,ennek is happy and a vége.-őszintén szólva így összefoglalva igen tetszetős történet,de még szemügyre venném az ügynökömmel.Ezt megis említettem Stefaninak is.Ő csak hevesen bólogatott és egyetértett.

Miután ttünk hazament mindenki.másnap konzultáltam az ügynökömmel és felkerestem régi szinész barátaimat is.Úgy éreztem,hogy most talán helyrezökken az életem.Még úgy is ,hogy Alec nincs itt velem.

7 hónap múlva

   Ezt nem hiszem el.Komolyan!Neki mindig ilyennek kell lennie?Mért ilyen hülye és retaldált?Vagy csak nem veszi észre,hogy ennyire nem szimpatizál a stílusa?

Legközelebb beszól én esküszöm,hogy megölöm…

Éppen a folyosókat róttam,mikor hirtelen kinyílt a tánterem ajtaja ahonnan Edward jött ki.Kishiján fellökött.Ezt szóvá is tettem.Ott kötök belé ahol tudok.

-Mondd,te játszod,hogy ilyen hülye vagy tényleg ennyire agyalágyult vagy?-kéredeztem rá a teljesen nyilvánvaló dologra.

-Neked meg mi bajod?Szóltam én hozzád?nem hinném.Akkor meg mit ugatsz!-teljesen kikelt magából és idegesen fujtatott felém.Kezdtem megilyedni.de bántani,nem hinném,hogy fog.

Ahogy közeledett és elkezdtem hátrálni,mire ő megállt és elkezdett vigyorogni.Most ez meg mi?!Most mért vigyorog?

Inkább fogtam magam és elfutottam.hallottam,hogy utánam fut be a trónterembe.Ahogy beléptünk apával,anyával és néhány terstvérünkkel találtuk szembe magunk.nem zavartattuk magunkat.Én beálltam támadó pozícióba és szintén ő is.Rámmorgott,mire apa elég rondán nézett rá.

-Szóval,szerinted én hülye vagyok?

-Nem.Szerintem te szimplán csak a farkad után tudsz menni.-szinte köptem felé a szavakat.

-Ááááá.Szóval innen fúj a szél.Téged zavar,hogy nem horgonyzok le egy csaj mellett sem?Még melletted sem?-mi baja van?méghogy mellettem?Kell a ráknak ő.Inkább meghalok,mitsem vele kezdjek.

-Ch.Akkor se kellenél ha te lennél az utolsó pasi a földön.

-Úgy csinálsz mintha te szent lennél.Pedig közel sincs így.te is ugyanúgy nem tiszteld a férfiakat,mint ahogy énsem a nőket.Kivittek vagyunk.Bár, legalább nem mondom fűnek-fának,hogy mennyire szeretem őt.nem hitegetem őket hűséggel,szerelemmel…

-Te beszélsz itt szerelemről?Azt se tudod eszik-e vagy isszák.-Mit képzel ő.Azt hiszi csak így beszélhet velem.na azt mindjárt meglátjuk.

-Igazad van.Ezt aláírom.De én legalább felvállalom milyen is vagyok.Nem úgy mint te.Még a kúrvák is megirigyelnék azt,ahogyan te váltogatod a partnereidet.-És ebben a pillanatban telt be a pohát.Úgy vetettem rá magam,mint éhes oroszlán a zsákmányára.

Már egy ideje harcoltunk.Kezdett fáradni,de én is.Folyton támadtunk,de egyikünk támadása sem ért célba.Sehogysem tudtuk megsebezni a másikat.

Olyan lekezelően tudott beszélni közben,hogy már a sírás kerülgetett.Tartottam magam,majd egy olyan lépést tettem ami nem volt fer.

„Na jó.Most balra megyek és a hátamögé lopózok.Ott megfogom a nyakát és..”

Én is balra mentem és hirtelen megfordultam.Annyira meglepte a mozdulatsorom,hogy megállt.

-Te csaltál.-kelt ki magából.-megígértük egymásnak,hogy nem fogunk a másik gondolatában olvasni,ha csak vészhelyzet van.

-Bocsika,de nem akarok veszíteni.És ha megbocsátasz,nem csevegni jöttünk.-gondolatban üzentem neki,hogy „megöllek”…

De mikor pont lecsaptam volna,apa elkiálltotta magát!

-mi van veletek?ennyire nem utálhatjátok egymást.Ez felfoghatatlan.Bella.Te neked elmentek otthonról?És te?Fiam.Mért bántod?-egyszerűen apa nem érti,hogy nem viseljük el egymást.Már mentem is volna el,mikor Edward utánam kiabált:

-Tudod mi bánt a legjobban?... Hogy az nap este átnéztél rajtam és elpróbálod felejeteni azt amit nem tudsz vagy nem akarsz.Bánt,hogy ellent mondasz a saját érzelmeidnek.Mert ezalatt a 8 hónap alatt,akárhányszor megcsókoltalak éreztem,hogy te is így érzel.-szinte éreztem a fájdalmát.De inkább nem szóltam semmit.-És pont ezért fáj,hogy SZERETLEK.

U.I.:Ez a rész egy kicsit rövidre sikerült!!!! :D