47. fejezet

Bella szemszög

Hogy tehettem ezt? Hogy mondhattam el neki? Most mi lesz? Ez a hülye vizsgálórendszer, kihozza belőlem az állatot. Nem véletlenül zártam el érzéseim. Hogy ne szenvedjek annyit. Ez olyan jó volt. Most tessék Isabella megnézhetem magam. Ez csodás.

Anthony eléggé érdekesen nézett rám. Ahogy megláttam nem tudta a mondataim hova rakni. Hát ez az én formám. SZERENCSÉTLEN. Csak kimászok ebből valahogy – mint eddig mindig. Anno ezer éve féltem tőle. Most nem önmaga így nem kell. Apámra néztem ezek után kérdőn.

-     Tudod fiam, Isabella csak képletesen értette mondatait. – magyarázkodott Aro a nevemben.

-     Apám, nem kell fáradoznod. Majd én elmagyarázom neki.

-     Várom a válaszod. Kurvára kiváncsi vagyok, hogy ezúttal mivel próbálsz átkúrni a palánkon. – eléggé dühösnek tűnt. Lehet hogy megkéne mondanom az igazat? De NEM. Nem lehet. Kiakad és itt hagy a szarban. Kezdek félni. De nem lehet. Bátorság Isabella. Csak nem eszik meg vacsira. Vagy mégis???? Na mindegy…inkább nekikezdek.

-     Tudod Anthony nekem van egy ikertestvérem,mint neked.

-     Igen idáig tiszta.

-     Na mi nem vagyunk édestestvére…

-     Tudom. Csak féltestvérem vagy. A lényeget ha kérhetem. – vágott közbe hirtelen.

-     Na, én a nővéred vagyok, a trón várományosa. Hiába vagy te a legidősebb fiú testvérem én nem ruházhatom rád a trónutódlás jogát. Próbáltál hatni rám nem egyszer. Elakartál csábítani kevés sikerrel. Mert ha eltudsz akkor megbecstelenítesz és nem választhatnak tőled így gyakorlatilag beleházasodsz a trónom jogába. Nem kell elvenned tőlem halál révén. Ez az egyszerűbb módja. Na de mivel ez nem történt meg ez a veszély nem áll fent. Azért mondtam hogy elhagytam miattad Alec-et mert rájöttem hogy nem akarok hozzámenni mert ő feleannyira sem szeretett mint én őt. Erre te világítottál rá. És az hogy tönkre tetted az életem az arra vonatkozik, hogy egyedül élek miattad és egyedül irányítom ezt az országot. Tudod én odaadtam volna neked ezt a posztot, de a sors úgy rendelkezett hogy előbb szülessek mint te. Ez az élet fintora. – ekkor vettem egy nagy sóhajt és becsuktam a szám.

-     Ez tényleg így van? – nézett körbe.Elsőként Carlise-ra nézve.

-     Igen Anthony ez így van. – vágta rá Carlise. Ekkor rám nézett Carlise. Gondolatban hallodtam ahogy kérdezi mi legyen a gyerekekkel. De szerencsénkre Anthony nem ezzel volt elfoglalva hanem azzal hogy a hallodtakat feldolgozza.

Anthony felállt a székről és kifele indult el. Se köszönés , se semmi. Ahogy észrevettem most ez sok volt neki. Csak feldolgozza egyszer. Mielőtt kiment volna,még visszafordult és rámnézett.

-     Isabella, mi volt az a csók?

-     Felejsd el,mint ezelőtt nagyon sok mindent. Vannak dolgok mikről jobb ha az ember nem tud. – ezzel megvilágosodott és kiballagott.

Emett szemszög

Amik az elmúlt hónapokban történtek azok felülmúlhatatlanok. Hihetetlen hoy Edward  Aro fia. És az a lány aki megszólalásáig hasonlít Bellára az nem ő. Hanem a testvére. Amióta Rosalie kedvesem járt Aronál, azóta nem is beszél róluk. Mintha sokkolták volna. Hiába próbálkoztam mindig azt mondta hogy jobb ha az ember nem tud dolgokról. Ez nagyon is baszogatta a csőrömet így el is mentem Aro-hoz. Pont kopogtattam mikor Edward kirobogott az ajtón. A terem közepén pedig elképedve állt Isabella.

-     Hello mindenki. Itt mi történt? Mi baja Edwardnak? – tértem rá a témára.

-     Szia Emett. – köszöntött Isabella. Oda is álltam mellé gyors, hogy megtudjam mi történt.

-     Most mit fogsz csinálni? Hm? Mi lesz a 3 gyerekkel? Mi lesz ha összefut velük? – kérdezte szegény Isabellát apja dühösen.

-     Semmi,mert köztudott hogy Hailey gyűlöli, mert kitagadta. Reneesme és Alisha se szereti,főleg Reneesme. Úgyhogy nem vesztenek azzal semmit ha találkoznak vele, max meglepődnek, de nem szándékozik egyik sem érintkezni vele. – fejezte be Isabella.

-     Milyen gyerekek? Miről beszéltek? – szálltam be a beszélgetésbe.

-     Anthony és Isabella gyerekeiről van szó itt éppen. – válaszolt Carlise. Maradjunk abba hogy nem kicsit kiakadtam. Nekik gyerekeik? De ők testvérek… kész agyhalál.Nem értem. Uhh…megfájdult a fejem is.

-     Mi lenne Emett ha nem traktálnál a fejedben? – rámnézett Isabella kisség letörve.

-     A fejembe? Te olvasol a fejembe?

-     Hát a sok képességeim közül ez a képességem azonos Anthony-val. Csak ő nem tud az én fejemben olvasni ez ilyen sajátosságom.

-     Hát hallod te kísértetiesen olyan vagy mint Bella. – ekkor kikerekedtek a szemei és vett egy mély lélegzetet.

-     Apám, idehivatod  Elenát?

-     Persze kislányom!

Egy olyan 5 percel később Elena is terembe volt.

-     Mond Apám! Miért hivattatok?

-     Mert elkéne mesélnünk egy sztorit. És kellenél te is hozzá.

-     Jó rendben, de ezt te tudod jól mesélni. Én csak azt a részt tudom amikor ott voltam.

-     Semmi gond majd én mesélek akkor. – ez nekem nem volt teljesen világos,de biztos kifejtik. Ekkor Isabella szóra nyitotta száját.

-     Emett! 1918-ban Anthony és én balesetet szenvedtünk  azért mert a legkisebb lányunk  Hailey nem akart emberi vért inni és nem kívánt harcászatot tanulni hanem olyan akart lenni mint Carlise. Orvos akart lenni és segíteni az embereken. Ez nem tetszet Anthony-nak és veszekedtünk. Mivel mind ketten hatalmas vámpírok vagyunk elképzelhetetlen volt az hogy a lányunk ezt akarja. Hát vérszomjasnak kéne lennie,nem az ellenkezőjének. Még azzal is megvádolt hogy nem tőle vagy a gyerek. Ennek következtében nem figylet az útra és lesodródtunk az útról. Olyan szerencsétlenül ütköztünk egy fának, hogy Anthony elvesztette emlékeit. Így került Carlise-hoz. A saját feleségét nem ismerte meg. Akkor a gyerekeit hogy ismerte volna már meg?

-     Várjunk csak? Te Edward felesége vagy? Ez nem vérfertőzés?

-     Vámpíroknál? – nézett rám kajánul.

-     Jó…tényleg.

-     Apánk próbálta visszahozatni de nem sikerült. Azért van a fejedben kérdőjel, mert az a Bella akit te ismersz az most is itt áll, Eléena személyében. Minden 100.-ik évben halandók leszünk. De mikor eljött ez a nap 100 évvel később Elenára esett a dolog hogy halandóként hódítsa vissza Edwardot. Én nem mehettem mert a kormányzóság rám maradt. Mikor Edward és a húgom szétmentek a húgom hazatért Edward meg azóta gyászolja szegény Bellát. Aztán mikor a húgom elmesélte mi volt, akkor jöttünk rá  hogy Edward miért hagyta el a húgom. Mert nem ÉN voltam. Ha én lettem volna ott akkor már korábban hazatér. Mert mióta itthon van azóta térnek fel emlékei. Sajnos nem tud túllépni Bellán ezért nem emlékszik szerintem. – ekkor Carlise-ra nézett.

-     Valószínű hogy ez az oka az egésznek. – válaszolta.

-     De nem értem hogy akkor miért nem mondtátok el neki az igazságot?

-     Mert kiakadna és elmenne. – válaszolt Isabella.

-     Emett én Anthony miatt sokat szenvedtem. A poklok poklát jártam meg. Nem kívánom mégegyszer végigjárni. De egyet tudok ajánlani. Nézd végig a palotában lévő olyan képeket melyek levannak takarva. És ráfogsz jönni ,hogy milyen is volt Anthony. Mennyire velejéig romlott ember volt. Sőt mondok én neked olyat,hogy mikor állapotos voltam Hailey-vel képes volt vádolni azzal  hogy nem is az övé. Már 4-5 hónapos voltam vele és képes volt telökni a főlépcsőn. Na ez a totális kegyetlenség. Ezért tagadta ki a családból. A palota egy eldugott zugában nevelték úgy hogy az apja egyszer sem látogatta meg. Ti nem tudjátok milyen kegyetlen emberrel lettem összezárva. És ennek a saját apám örülni tudott. És csodálkoztok  miért nem akarom hogy emlékezzen? Hát tudjátok mit?  Csináljátok, hátha a következő lépése az lesz hogy megfolyt mert éppen nem tetszik neki hogy hogyan veszek levegőt. – ezzel kirohant zokogva. Szegény Isabella, nem is sejtettem, hogy ilyen kegyetlen vámpír volt a testvérem. ÚR ISTEN. Ekkor megszólalt Aro.

-     Isabella lányom csak túloz. Senki nem kényszerítette rá hogy vele legyen. Azt már nem mondta meg hogy saját magától csalta meg Alec-et, nem kényszerítette rá senki. Tény való Anthony kegyetlen, de ilyennek kell lennie egy uralkodónak.

-     Apám, Isabellát mindenki tudja hogy mi tartotta mellette. Az hogy Isabella senkit nem szeretett jobban Anthony – nál. És ennyi. Apám maga nem tudja hányszor sírt az én vállamon mert egy pszihopata a férje. Az az egy ments vára volt hogy Anthony sokat dolgozott. Nem volt vele a nap 99 % - ban. Ennyi.

Te jó ég. Nem is tudtam. Te jó ég. Mást nem is tudtam rá mondani. Nem is csodálkozom rajta hogy Isabella nem akarja hogy emlékezzen. Még a végén az is az ő hibája lesz hogy létezik. Ekkor ki is mentem a trónteremből és elindultam Isabella szobája felé hogy megvigasztaljam.