57.rész

 

Isabella szemszöge

Másnap mikor felkeltem, azt hittem rosszabb már nem jöhet. A mai nap folyamán hívat az apám és elválaszt a drága férjemtől. Ez röhejes egy kicsit. Több mint ezer évnyi házasság után és több mint 2000 évnyi létezés után és 3 gyerekkel a hátam mögött még mindig nem dönthetek az életemről. Mi a jó bánatot kéne csinálnom, hogy a magam ura legyek?

Mélázásomból egy kopogás szakított félbe. Hívat az apám. Hát ez csodálatos mondhatom. Gyorsan felöltöztem és már  a trónterem felé is vetttem az irányt. 

Aro szemszöge

Nagy dilemmában vagyok. Most hogy üzentem Carlise - nak, remélem fiamat elhozza. Szándékom szerint Elválasztom fiamat lányomtól. Reményeim szerint majd minden cécó nélkül aláírja a válási papírokat. Így most hogy ezt megléptem, hívatom is lányomat ez ügyben. Csak még ki kell találnom hogy ki lesz újdonsült férje, vagy az is megoldás lenne, hogy nem adom férjhez, hanem Anthony öccsét Alen-t állítom a királyságunk élére. Az öröklési törvény értelmében. Na ezt még eldöntöm.Eszmefuttatásomat egy őr szakította félbe. 

- Felség, Isabella őfelsége itt van. Beengedhetem? 

- Igen, be. Jöjjön. - válaszoltam.

Ahogy lányom bejött, látni lehetett rajta, hogy tudja miért hivattam.

- Lányom. Döntöttem kérdésedben. - kezdtem bele.

- Igen? És mi a döntés? - kérdezte lehangolóan.

- Elválsz. Igen kérettem Anthony-t, a papírokat már előkészítik nekem. - válaszoltam.

- És az mennyi idő? - tért a lényegre.

- Kb 1-2 hónap míg engedélyeztetik.

- Rendben. Kihez adsz hozzá? - kérdezte félve.

- Még nem tudom. Egyenlőre legyünk túl ezen. Nem biztos hogy férjhez adlak. Az is lehet, hogy Alennek adom át helyem. - válaszoltam.

Isabella szemszöge

- Apém ennél még az is jobb lenne, ha elhantolnál. - magyaráztam.

- Mit képzelsz? Ki vagy te hogy iyeneket mondj nekem? - kelt ki magából.

- Azt képzelem, hogy az életemről nem dönthetsz, hogy kivel és mikor éljek együtt. Megint egy olyan házasságba akarsz belekényszeríteni amit nem akarok? - kiabáltam vissza tajtékozva.

- Az apád vagyok és meghatározhatom, hogy kihez mehetsz hozzá. Anthonyhoz is csak azért mehettél hozzá, mert én megengedtem. - próbálta kimagyarázni magát.

- Mi az hogy megengedted? Hiszen alapból másban nem is gondolkodtál. Alen-hez  se engedtél....

- Ez szemenszedett hazugság. - kiabálta. - Alennel való házasságodat annyira támogattam, hogy még az esküvőt is megszerveztük, később te döntöttél úgy hogy nem mész hozzá egyéb okok miatt. - vágta ki magát.

- Az lehet, de most mi a hasznod abból hogyha elválasztasz Anthony-tól? - kérdeztem rá a lényegre.

- Mondjuk az, hogy eddig azt hallgattam, hogy mennyire rosszul bánt veled meg hogy te nem vagy boldog mellette.

- De ez már nem aktuális azóta , hogy mondjuk 200 éve a kontinensen se tartózkodik. - keltem a védelmembe.

- Nem érdekel. Kell az országnak egy erős kezű vezető, aki lehetőleg emlékszik arra, hogy mi a neve. És itt a részemről a vitát befejeztem. - Zárta le a témát az apám.

- Jó. De ne hidd azt hogy ezt csak így elfogadom. - ezzel hátatfordítottam és kimentem. Még fél füllel hallottam, hogy azt mondja: Nekem te ne fordíts hátat ha hozzád beszélek. - De nem érdeelt és tovább mentem.

Anthony szemszöge

Már a gépen ülök. Carlise bámul ki meretten az ablakon és próbál úgy tenni, mintha nyugodt lenne. Fura. Miért ideges? Itt nekem van okom a dühre és a hisztire. Nem neki hazudtak hanem nekem. És még én érezzem magam szarul? Egy fenét.

- Carlise? Miért most? És miért kell menni? - kérdeztem, hátha válaszol.

- Azért most mert most kaptam levelet. És azért megyünk, mert azt mondták. - kaptam a semmitmondó választ.

- Jó. De MIÉRT? Nem mondod meg?

- Majd ha eljön az ideje mindent megtudsz. - válaszolta. - Jó hogy mondod, erről az jutott az eszmbe, hogy mi mindent nem tudsz még. - na végre, talán elmondja mi történt?Örömködtem. - Amikor Volterrába érünk, egy pár szabályt és az országról egy pár dolgot tudnod kell. - Ez most komoy? Most ez a legfontosabb? Jü, nyugi Edward, biztosan fog arról is beszélni.

- Igen halgatlak.

- Szóval, a királyi család kicsit más mint a többi. Ők szigorú szabályok szerint élnek. Ha egy előkelőség előtt állsz, sosem fordítasz hátat neki míg szemben áll veled. Találkozáskor a nőknek megbiccented a fejed, a férfiakkal kezetfogsz. A ruházatodon is változtatni kell. A palotában majd a régi szobádat kapod és majd át kell venned a ruhádat is. Valószínüleg majd minden testvéreddel találkozni fogsz, de legelőször az apádat kell megkeresni. - fejezte be mondandóját.

- És az aokát nem mondod meg, hogy miért megyünk?

- Nem. Ja tényleg. A lényeg. Ugye meséltem hogy van egy lány ikertestvéred. 

- Igen. - mondtam.

- Na. Az ő szemébe nem nézhetsz,mert azt beszélik, hogy aki belenéz az rögtön beleszeret. - hát ez röhejes, mondhatom. Egy kicsit fel is kuncogtam, erre ő rondán nézett vissza rám. - most mi van? Tudod hogy nekem csak Bella létezik és senki nem ér fel hozzá. - ezt majd megkérdezem akkor ha találkoztatok. - vágta rá.

- Miért? - kérdeztem. Erre ő egy fotót nyomott a kezembe ami elég furi volt. Mozgott. De a lány aki rajta volt, elképesztően gyönyörű volt. És az első ami szembetűnt,hogy totál Bella ikertestvére is lehetne, egy az egyben ugyan az volt, csak ő inkább vámpíros kinézetű volt. 

- Látom lefagytál. - mondta. - nyugi, ő annak a testvérednek az ikertestvére, ez még nem ő. Ha tőle így levagy akkor kiváncsi lennék, hogy az igazitól mennyire lennél oda.

- Nem fagytam le, csak miért hasonlít annyira Bellára?

- Na igen ez egy jó kérdés. Ezt megkérdezheted majd az apádtól, ugyanis erre csak ő tudja a választ, mert én nem mondhatom el. - ezzel befejezettnek tekintette a beszélgetést ést és bámult ki tovább az ablakon.