40.fejezet (részlet)

Bella szemszög

Már milyen sok idő eltelt. 2110-ben járunk és semmi. Semmi érdekes nem történt unalmas kis életemben. A lányaim ritkán járnak haza és meg intézgetem a kis dolgaimat. Bár nem olyan érdekesek. Elena is csak csinálja a kis ügyes-bajait,nem foglalkozva a következményekkel. Hát igen, ő sosem változik. Egyszer viszont egy verőfényes reggelen szinte úgy pattantam ki az ágyból,mert egyszerűen volt egy megérzésem hogy valami közeleg.Nem tudtam megmondani ,hogy valami veszlyes vagy éppen kellemes,de ez az érzés nem hagyott nyugodni.

Carlise szemszög

Ezt nem hiszem el.Már 100 éve is van,hogy elhagyta Bellát,de még mindig itt ül a szobájában és szenved.

-Carlise,ne légy ilyen mogorva.-szólalt meg kedvesem,Esme.

-De hisz csak sajnáltatja magát,miközben nem is tudja az igazságot. - teljesen kiborít a gyerek. Komolyan,már megfordult a fejemben még az is hogy inkább hazaküldöm.De nem lehet az ap...

Hirtelen kopogás hallattszott a dolgozószobám ajtaja felől.

- Szabad!

-Carlise,valami nem hagy nyugodni. - Szólalt meg Edward.

-Mondjad! Tudod,hogy velem mindent megbeszélhetsz.

-Mi volt az az előbbi eszmefuttatásod amit nem fejeztél be mert én kopogtam?? - nézett rám kérdőn.

Edward szemszög

Hirtelen megváltozott apám. Nem értettem. Olyan mintha titkolni akarna előlem valamit. De nem lehet,biztos elmondaná.Láttam ahogyan vesz egy nagy levegőt és beszélni kezd:

-Edward, azt kell,hogy mondjam...

-Várj ne is folytasd.Tudom elkéne engednem őt,mert már biztos hogy nem él. De nem tudom. Annyira szeretem.

-Akkor miért hagytad el. Tudod Alice pont azért nem is beszél veled mert elhagytad.Lehet az lenne a legjobb ha elmennél.

-Mi? - teljesen kiakasztottak apám szavai. Méghogy elmenni? MEgőrűlt? Bár eléggé póker arcot vágott,igen komolyan gondolta szerintem.

-De veled megyünk.Tudnod kell az igazat.

-Miről beszélsz? Milyen igazat? - felgyulladt bennem valami szikra hogy talán él.De nem kergethetek hiú ábrándokat. Lehet rákéne kérdeznem?

-Fiam! Elmondok neked most valamit,jól FIGYELJ!