37.Fejezet

1037.Januárja
(Bella szemszög)

Azt hittem az életem ennél jobban már nem siklathatott volna ki. Edward elment . Tőlem a legmesszebb. Bevonult a hadseregbe,a királyi hadseregbe. Utál,gyűlöl,megvet,mert elhagytam. Elhagytam,mert kiderült. Alec megneszelte,hogy valami nincsen kettőnk között rendben az öcsémmel és az utóbbi hetekben követett. 1036 december 31-én szilveszter éjjelén egy világ omlott bennem össze. Rajtakapott a tulajdon vőlegényem,amint megcsalom őt. Úgy emlékszem arra a napra,mintha tegnap történt volna meg velem.

„ Edward gyorsan kiszaladt valamit elintézni. Én addig kényelembe helyeztem magam. Levettem a baby doll rucimat és szokásomhoz hívem anyaszült meztelenül tébláboltam föl-alá a szobájában. Éppen a fal menti komódnál jártam,mikor Edward csak úgy rontott be a szobába,mint valami hurrikán még az ajtó is nyitva maradt. Én csak annyit észleltem,hogy szerelmem fogja a derekam,miközben a teljes testével magához présel. Olyan érzelmes csókot lopott tőlem,hogy bele is szédültem. Az egyik lábamat a csípőjéhez emelte,míg csípőjével kis mozdulatokat tett felém. Ekkor ajkaim közül egy halk sóhaj tört ki. de véletlenül sem hagyta abba a szám feltérképezését.  A másik lábam is felemelte,mire én a kezeimet a derekáról a nyakára raktam,így feltudtam kapaszokni az ölébe. El is indult velem,de az ágyig már nem jutottunk el.Az ágy elé ledobott,majd felém helyezkedett.Én gyorsan kigomboltam az igét,majd a gatyája következett.Mikor már semmi nem akadályozott meg bennünket,hogy egybefonódjunk ,Edward megtette.
Olyan mélyre hatolt amilyen mélyre csak tudott.Először csak lassan mozgott,majd fokozatosan gyorsított. Lágy cuppgásunk hangjait elnyomta szerelmem vad hörgései és az én hangos nyögéseim és sikolyaim. Annyira élveztem. Ennyire még sosem élveztem a sexet vele. Volt valami izgató a levegőben. Olyan érzésem volt,mintha valaki figyelne. De erről hamar letettem,ugyanis hülyeségnek tartottam. Nyilván kezdek furákat gondolni,mikor egy ilyen sexisten próbál kielégíteni.És maximálisan elégedett vagyok mindig az eredménnyel. Túlszárnyalja saját magát,teljesítmény szintileg.
Éreztem,hogy nincs már messze a vég,de tudtam,hogy még nem végezteünk. Lökései egyre gyorsultak és erősebbek lettek.Mikor elért a beteljesülés Edward talán 10 másodpercre megált, majd újrakezdte. Ezúttal viszont megkereste a kezemet és kösszekulcsolta a sajátjával.Iéyenkor eszembe jut,hogy mennyire szeretem ezt a hülyét,ennek hangot is adtam.Ő serényen dolgozott,és teljesen ködösen nézett le rám.
-Szeretlek! Annyira,hogy azt már elmondani sem tudom szavakba.-kezdtem bele.Ekkor a szeme ellágyult és közelebb hajolt hozzám.
-Én nagyon szeretlek , kicsim! Tudod mi jut ilyenkor eszembe??-nézett rám komolyan.
-Mi?
-Az,hogy már annyiszor lefeküdtünk,hogy az már bűn,és régesrég összehozhattunk volna egy kölköt.-ekkor bennem megfagyott a levegő.Edward ezt nem tudta nem észrevenni és együttérzően rámtekintett.-semmi baj.Majd bepótoljuk,mikor halandó leszel.-majd megcsókolt.Annyira igaza volt,hogy az már tényleg bűn ahogy az előbb ő mondta.Egy gyerek.Edwardtól el is fogadnék egy gyereket.Akár az öcsém,akár nem. Elenának is az öccsétől van egy gyereke…na és?
-Előbb szülök neked,mint Alecnek az biztos.-a mondat vége sajnos egy nagyobb nyögésbe fulladt.
Mikor 3 órával később kiéltük a sexuális vágyainkat,már csak az ágyban feküdtünk és merengtünk.Túl szép volt ahhoz az idill,hogy elrontsuk. 
Egyszer csak egy halk neszezést halottunk a fürdő felöl.Hamar fel is fedte magát az illető,mert mikor megpillantottam-még a vér is meghűlt az ereimben.Alec lépett ki a fal mellől. Rámeredtem Edwardra és az ő arcáról,már csak a győzelemittas mosolyt tudtam leolvasni. Tisztasor . Végig tudta,hogy itt van és szerencsétlen kedvesem,meg végig asszisztálta az  egészet,ahogyan én a saját öcsémmel hálok.Borzalmas.
Majd Alecre pillantottam és lehet,hogy nem kellett volna.Megvetést,szánalmat,undort tudtam kiolvasni a szemeiből.Ezt akartam elkerülni,hogy így tudja meg,hogy csalom. Azt hiszem ennél mélyebbre már nem tudnék süllyedni szégyenembe.
Már éppen akartam felkelni ,mikor megszólalt.
- 1 percet kapsz,hogy felvegyél valamit,mert itt nem nekem tartozol elszámolással,hanem az apádnak.-majd kivonult.Hozzá sem szóltam Edwardhoz,csak felkaptam az egyik ingjét és boxerjét.Az ajtó előtt várt engem.Azt hittem már a nehezén túl vagyok,de mégsem. Ekkor megragadta durván a karom és hevesen magyarázott.
-Mit képzeltél? Ha egy idegen vámpírral,azt még elnézem,de hogy vele? Hánynom kell tőled.-olyan undorral nézett rám,hogy ha nem én lennék az akire néz akkor az a valaki biztosan rosszul lett volna ettől.
Inkább nem szóltam semmit,hagytam,hadd vonszoljon el apámhoz. Mikor a terem elé értünk,megállt felém fordult.
-Azt tudnod kell,hogy ha ennek szárnya kél akkor te leszel a legnagyobb kurva a városban.-annyira fájt,hogy így vélekedik rólam. Tényleg ilyennek lát? Egy ribancnak aki véletlenül halálosan beleszeretett a saját öccsébe?Mért baj neki mindig ha valakit szeretni akarok?Ő persze,mindig azzal fekszik össze akivel akar,de én-soha nem tehettem meg. 
Belépünk  a trónterembe és szembesülnöm kellett azzal,amit már ébtizedekkel ezelőtt megakartam tenni. Ott üllt apám,Casius,Markus,anyám,öcsém anyja,néhány katona, Demetri,Jane,Felix . Éppen valamin nagyon tárgyaltak,mikor apa megállt a beszédben. Végig nézett rajtam.
-Mi ez az egész öcsém.-értetlenkedett Édesapám.
-Hát jobb lesz ha az egészet a drágalátos kislányodtól kérdezed meg.
-Isabella?!Hallgatlak…Mond,hogy nem az amire gondolok,hogy történt „köztetek”-de ezt már fejben folytatta.
Ránéztem Alecre,majd észrevétlenül folyni kezdtek a könnyeim,mielőtt elkezdtem volna.
Apámra néztem,nagy levegőt vettem és belekezdtem.Mindenki engem bámult,de nem érdekelt.Most csakis apámnak tartozom elszámolással.
-Én vagyok Lady Isabella Maria Masen Volturi,a király lánya.Apám,te mindig is úgy okítottál engem,hogy tudjak felelősségteljes döntéseket hozni az életemben. Hát megtettem. – ekkor Alecre néztem.-Tudod,drága vőlegényem ezt az egyet sosem bántam meg.
-Valaki felvilágosítana,miről beszél Bella?!
-Aro ez olyan egyszerű,hogy az már fáj. Bells elképzelni sem tudod,mit érzek irántad.Hogy tudtad megcsinálni???
-Alec. Mindig is lesz olyasvalaki akit nálad ezerszer jobban fogok szeretni,mint téged valaha. - ekkor rámosolyogtam ,majd visszafordultam.
- Apa,ezt neked sosem mondtam,de az öcsém Alen próbálkozott nálam még 1009-ben.-figyeltem az arcát ,hogy hogyan fogadja,de csak csodálkozást tudtam leolvasni.
-Hogyan jön ide az öcséd?
-Úgy,hogy azon az éven Alec randizni hívott.De nem vele intéztette el,hanem a báttyával, Edwarddal.Az öcsém elhívott egy duplarandira.Én vittem Tanyat Edwardnak ,hogy ne unatkozzon. Csak hogy rosszul sültek el a dolgok.
Édesapám!-elfordultam és a padlót tüntettem ki a figyelmemmel.-Én…le…lefeküdtem vele.-csak miután kimondtam és mertem az arcába nézni.
-Alennel?-szinte fortyogott a dühtől.Ilyennek még sosem láttam.De bennem még inkább fel ment a pumpa.Hogy gondolhatja,hogy pont vele?
-NEM!!!!Edwarddal,Edwarddal feküldtem le.Hogy gondolhattad,hogy Aleccel?
-Hiszen ez csodálatos kicsim!-lelkendezett apám.Ekkor könnyebbültem meg. Nem is tudom,miért is gondoltam,hogy haragudna,miközben mindig is azt akarta,hogy én az öcsémmel legyek együtt.
-Bella! Volt merszed szétteni a lábad annak a görénybek ezelőtt harminc éve? Az én mennyasszonyom vagy és nem annak a pszichopatának. –teljesen kikelt magából.Közelíteni kezdett,majd egy igazán istenes pofont gazdája lettem.
Csak néztem rá és nem értettem.
-Tudod,azt hittem ennél nagyobb kurva nem lehetsz.Elég volt végig néznem ahogy dugtok.Egyszer még eltudtam volna viselni,de ,hogy évek óta vele hemperegsz ez már gyomorforgató.Úr isten! Hiszen az öcséd!
-Én kurva vagyok?Akkor te mi vagy? Minden héten más nő ágyába feküdsz,hátha megkapod azt amit tőlem nem.De tudod mit Alec Volturi? Tojok bele…
-Ha így gondolod,akkor ahhoz is lesz elég lélekjelenléted,hogy elhagyd!-nem hittem a füleimnek.Tisztában voltam azzal,hogy Alec akár milyen rondán bánik is velem most,tudom hogy szeret. És azt is tudom,hogy Edwardhoz sosem fogok hozzámenni,mert nem akar elvenni. Ma az a szokás,ha egy lányt megkérnek akkor annak el kell fogadnia az ajánlatot.
Ekkor nyílt az ajtó.Edward úgy rontott be,mint akit üldöznek.Csak egy boxeralsó volt rajta.
-Na öcsém most mond ,hogy minek tartod Bellát,hátha a fiam bemos neked egyet.
-Edward,gyere csak?!-intettem neki.Magamhoz húztam és szenvedélyesen megcsókoltam.Ő ösztönösen belémkarolt és szorosan magához húzott. Tudtam,hogy ez a búcsú csókja. Egy pár másodperc múlva el is váltunk egymáshoz,majd olyat tettem amit egész hátralevő életem alatt bánni fogok.-szeretném ha békénhagynál.Aleccel összefogunk házasodni,jövő nyáron. Azért jött,hogy közölje apámmal.Ügye apa?-jelentőségteljesen ránéztem és értette a célzást.Bár szomorú volt a tekintete,de megtette.A kedvemért. Még ha nem is az lesz amit ő szeretne,neki a boldogságom az első.
-Igen?Jövőre….?-itt vett Edward egy mély levegőt ,majd folytatta.-Nem mehetsz hozzá.-tiltakozott rögtön.
-De igen.Fiam,most engedélyeztem neki,hogy szabadon házasodhat ahhoz akihez szeretne.Így az amiről beszéltünk már érvényét veszíti. Míg én vagyok a király,azt csináltok amit én jónak látok.-tért bele a beszélgetésbe apu is.
-Edward! Elhagylak,mert nekem így jó és neked is ez lesz a legjobb. Visszatérhetsz ahhoz az életformához amit eddig űztél.Felelősség nékül és kötöttségek nélül.És majd ha eljön az idő ,te is megházasodsz és megtalálod azt a személyt aki a legjobban illik hozzád!
-Nem hiszem,hogy keresnem kéne ,mert már megtaláltam. Bella,tagadhatod a nyilvánvalót,de engem átverni már nem tusz.
-Hagyd békén a feleségem okés?-kelt a védelmembe Alec.
-Még nem a feleséged pojáca. De én ebből nem kérek. Et még úgy is megbánod Bells.Nagyon megfogod.-Tudtam,hogy igaza van. De előbb a kötlességem. Nem váltogathatom az embereket az életembe,mint valami drága ruhát.Úgy tisztességes,ha hozzámegyek Alechez.Mégha rémes alak is. Én hozzá tartozom,nem Edwardhoz. Így is csak azért fajultak idáig a dolgok,mert anno lefeküdtünk. Ha nem teszem meg akkor ma semmi sem lenne köztünk.
Öcsém hamar megunta a csöndet és elindult kifele.Mielőtt kilépett volna a teremből,még viszafordult.
-Ne várd el,hogy végig nézzem ahogy tönkreteszed saját magad.
-Nem is várom el!
-Akkor jó! Ég veled Isabbella. A nővérem vagy. Ideje,hogy aként is kezeljelek.-és ki is lépett.Olyan érzés kerített a hatalmába,mintha az életemből lépett volna ki.”