37.Fejezet

1037.Januárja
(Bella szemszög)

Azt hittem az életem ennél jobban már nem siklathatott volna ki. Edward elment . Tőlem a legmesszebb. Bevonult a hadseregbe,a királyi hadseregbe. Utál,gyűlöl,megvet,mert elhagytam. Elhagytam,mert kiderült. Alec megneszelte,hogy valami nincsen kettőnk között rendben az öcsémmel és az utóbbi hetekben követett. 1036 december 31-én szilveszter éjjelén egy világ omlott bennem össze. Rajtakapott a tulajdon vőlegényem,amint megcsalom őt. Úgy emlékszem arra a napra,mintha tegnap történt volna meg velem.

„ Edward gyorsan kiszaladt valamit elintézni. Én addig kényelembe helyeztem magam. Levettem a baby doll rucimat és szokásomhoz hívem anyaszült meztelenül tébláboltam föl-alá a szobájában. Éppen a fal menti komódnál jártam,mikor Edward csak úgy rontott be a szobába,mint valami hurrikán még az ajtó is nyitva maradt. Én csak annyit észleltem,hogy szerelmem fogja a derekam,miközben a teljes testével magához présel. Olyan érzelmes csókot lopott tőlem,hogy bele is szédültem. Az egyik lábamat a csípőjéhez emelte,míg csípőjével kis mozdulatokat tett felém. Ekkor ajkaim közül egy halk sóhaj tört ki. de véletlenül sem hagyta abba a szám feltérképezését.  A másik lábam is felemelte,mire én a kezeimet a derekáról a nyakára raktam,így feltudtam kapaszokni az ölébe. El is indult velem,de az ágyig már nem jutottunk el.Az ágy elé ledobott,majd felém helyezkedett.Én gyorsan kigomboltam az igét,majd a gatyája következett.Mikor már semmi nem akadályozott meg bennünket,hogy egybefonódjunk ,Edward megtette.
Olyan mélyre hatolt amilyen mélyre csak tudott.Először csak lassan mozgott,majd fokozatosan gyorsított. Lágy cuppgásunk hangjait elnyomta szerelmem vad hörgései és az én hangos nyögéseim és sikolyaim. Annyira élveztem. Ennyire még sosem élveztem a sexet vele. Volt valami izgató a levegőben. Olyan érzésem volt,mintha valaki figyelne. De erről hamar letettem,ugyanis hülyeségnek tartottam. Nyilván kezdek furákat gondolni,mikor egy ilyen sexisten próbál kielégíteni.És maximálisan elégedett vagyok mindig az eredménnyel. Túlszárnyalja saját magát,teljesítmény szintileg.
Éreztem,hogy nincs már messze a vég,de tudtam,hogy még nem végezteünk. Lökései egyre gyorsultak és erősebbek lettek.Mikor elért a beteljesülés Edward talán 10 másodpercre megált, majd újrakezdte. Ezúttal viszont megkereste a kezemet és kösszekulcsolta a sajátjával.Iéyenkor eszembe jut,hogy mennyire szeretem ezt a hülyét,ennek hangot is adtam.Ő serényen dolgozott,és teljesen ködösen nézett le rám.
-Szeretlek! Annyira,hogy azt már elmondani sem tudom szavakba.-kezdtem bele.Ekkor a szeme ellágyult és közelebb hajolt hozzám.
-Én nagyon szeretlek , kicsim! Tudod mi jut ilyenkor eszembe??-nézett rám komolyan.
-Mi?
-Az,hogy már annyiszor lefeküdtünk,hogy az már bűn,és régesrég összehozhattunk volna egy kölköt.-ekkor bennem megfagyott a levegő.Edward ezt nem tudta nem észrevenni és együttérzően rámtekintett.-semmi baj.Majd bepótoljuk,mikor halandó leszel.-majd megcsókolt.Annyira igaza volt,hogy az már tényleg bűn ahogy az előbb ő mondta.Egy gyerek.Edwardtól el is fogadnék egy gyereket.Akár az öcsém,akár nem. Elenának is az öccsétől van egy gyereke…na és?
-Előbb szülök neked,mint Alecnek az biztos.-a mondat vége sajnos egy nagyobb nyögésbe fulladt.
Mikor 3 órával később kiéltük a sexuális vágyainkat,már csak az ágyban feküdtünk és merengtünk.Túl szép volt ahhoz az idill,hogy elrontsuk. 
Egyszer csak egy halk neszezést halottunk a fürdő felöl.Hamar fel is fedte magát az illető,mert mikor megpillantottam-még a vér is meghűlt az ereimben.Alec lépett ki a fal mellől. Rámeredtem Edwardra és az ő arcáról,már csak a győzelemittas mosolyt tudtam leolvasni. Tisztasor . Végig tudta,hogy itt van és szerencsétlen kedvesem,meg végig asszisztálta az  egészet,ahogyan én a saját öcsémmel hálok.Borzalmas.
Majd Alecre pillantottam és lehet,hogy nem kellett volna.Megvetést,szánalmat,undort tudtam kiolvasni a szemeiből.Ezt akartam elkerülni,hogy így tudja meg,hogy csalom. Azt hiszem ennél mélyebbre már nem tudnék süllyedni szégyenembe.
Már éppen akartam felkelni ,mikor megszólalt.
- 1 percet kapsz,hogy felvegyél valamit,mert itt nem nekem tartozol elszámolással,hanem az apádnak.-majd kivonult.Hozzá sem szóltam Edwardhoz,csak felkaptam az egyik ingjét és boxerjét.Az ajtó előtt várt engem.Azt hittem már a nehezén túl vagyok,de mégsem. Ekkor megragadta durván a karom és hevesen magyarázott.
-Mit képzeltél? Ha egy idegen vámpírral,azt még elnézem,de hogy vele? Hánynom kell tőled.-olyan undorral nézett rám,hogy ha nem én lennék az akire néz akkor az a valaki biztosan rosszul lett volna ettől.
Inkább nem szóltam semmit,hagytam,hadd vonszoljon el apámhoz. Mikor a terem elé értünk,megállt felém fordult.
-Azt tudnod kell,hogy ha ennek szárnya kél akkor te leszel a legnagyobb kurva a városban.-annyira fájt,hogy így vélekedik rólam. Tényleg ilyennek lát? Egy ribancnak aki véletlenül halálosan beleszeretett a saját öccsébe?Mért baj neki mindig ha valakit szeretni akarok?Ő persze,mindig azzal fekszik össze akivel akar,de én-soha nem tehettem meg. 
Belépünk  a trónterembe és szembesülnöm kellett azzal,amit már ébtizedekkel ezelőtt megakartam tenni. Ott üllt apám,Casius,Markus,anyám,öcsém anyja,néhány katona, Demetri,Jane,Felix . Éppen valamin nagyon tárgyaltak,mikor apa megállt a beszédben. Végig nézett rajtam.
-Mi ez az egész öcsém.-értetlenkedett Édesapám.
-Hát jobb lesz ha az egészet a drágalátos kislányodtól kérdezed meg.
-Isabella?!Hallgatlak…Mond,hogy nem az amire gondolok,hogy történt „köztetek”-de ezt már fejben folytatta.
Ránéztem Alecre,majd észrevétlenül folyni kezdtek a könnyeim,mielőtt elkezdtem volna.
Apámra néztem,nagy levegőt vettem és belekezdtem.Mindenki engem bámult,de nem érdekelt.Most csakis apámnak tartozom elszámolással.
-Én vagyok Lady Isabella Maria Masen Volturi,a király lánya.Apám,te mindig is úgy okítottál engem,hogy tudjak felelősségteljes döntéseket hozni az életemben. Hát megtettem. – ekkor Alecre néztem.-Tudod,drága vőlegényem ezt az egyet sosem bántam meg.
-Valaki felvilágosítana,miről beszél Bella?!
-Aro ez olyan egyszerű,hogy az már fáj. Bells elképzelni sem tudod,mit érzek irántad.Hogy tudtad megcsinálni???
-Alec. Mindig is lesz olyasvalaki akit nálad ezerszer jobban fogok szeretni,mint téged valaha. - ekkor rámosolyogtam ,majd visszafordultam.
- Apa,ezt neked sosem mondtam,de az öcsém Alen próbálkozott nálam még 1009-ben.-figyeltem az arcát ,hogy hogyan fogadja,de csak csodálkozást tudtam leolvasni.
-Hogyan jön ide az öcséd?
-Úgy,hogy azon az éven Alec randizni hívott.De nem vele intéztette el,hanem a báttyával, Edwarddal.Az öcsém elhívott egy duplarandira.Én vittem Tanyat Edwardnak ,hogy ne unatkozzon. Csak hogy rosszul sültek el a dolgok.
Édesapám!-elfordultam és a padlót tüntettem ki a figyelmemmel.-Én…le…lefeküdtem vele.-csak miután kimondtam és mertem az arcába nézni.
-Alennel?-szinte fortyogott a dühtől.Ilyennek még sosem láttam.De bennem még inkább fel ment a pumpa.Hogy gondolhatja,hogy pont vele?
-NEM!!!!Edwarddal,Edwarddal feküldtem le.Hogy gondolhattad,hogy Aleccel?
-Hiszen ez csodálatos kicsim!-lelkendezett apám.Ekkor könnyebbültem meg. Nem is tudom,miért is gondoltam,hogy haragudna,miközben mindig is azt akarta,hogy én az öcsémmel legyek együtt.
-Bella! Volt merszed szétteni a lábad annak a görénybek ezelőtt harminc éve? Az én mennyasszonyom vagy és nem annak a pszichopatának. –teljesen kikelt magából.Közelíteni kezdett,majd egy igazán istenes pofont gazdája lettem.
Csak néztem rá és nem értettem.
-Tudod,azt hittem ennél nagyobb kurva nem lehetsz.Elég volt végig néznem ahogy dugtok.Egyszer még eltudtam volna viselni,de ,hogy évek óta vele hemperegsz ez már gyomorforgató.Úr isten! Hiszen az öcséd!
-Én kurva vagyok?Akkor te mi vagy? Minden héten más nő ágyába feküdsz,hátha megkapod azt amit tőlem nem.De tudod mit Alec Volturi? Tojok bele…
-Ha így gondolod,akkor ahhoz is lesz elég lélekjelenléted,hogy elhagyd!-nem hittem a füleimnek.Tisztában voltam azzal,hogy Alec akár milyen rondán bánik is velem most,tudom hogy szeret. És azt is tudom,hogy Edwardhoz sosem fogok hozzámenni,mert nem akar elvenni. Ma az a szokás,ha egy lányt megkérnek akkor annak el kell fogadnia az ajánlatot.
Ekkor nyílt az ajtó.Edward úgy rontott be,mint akit üldöznek.Csak egy boxeralsó volt rajta.
-Na öcsém most mond ,hogy minek tartod Bellát,hátha a fiam bemos neked egyet.
-Edward,gyere csak?!-intettem neki.Magamhoz húztam és szenvedélyesen megcsókoltam.Ő ösztönösen belémkarolt és szorosan magához húzott. Tudtam,hogy ez a búcsú csókja. Egy pár másodperc múlva el is váltunk egymáshoz,majd olyat tettem amit egész hátralevő életem alatt bánni fogok.-szeretném ha békénhagynál.Aleccel összefogunk házasodni,jövő nyáron. Azért jött,hogy közölje apámmal.Ügye apa?-jelentőségteljesen ránéztem és értette a célzást.Bár szomorú volt a tekintete,de megtette.A kedvemért. Még ha nem is az lesz amit ő szeretne,neki a boldogságom az első.
-Igen?Jövőre….?-itt vett Edward egy mély levegőt ,majd folytatta.-Nem mehetsz hozzá.-tiltakozott rögtön.
-De igen.Fiam,most engedélyeztem neki,hogy szabadon házasodhat ahhoz akihez szeretne.Így az amiről beszéltünk már érvényét veszíti. Míg én vagyok a király,azt csináltok amit én jónak látok.-tért bele a beszélgetésbe apu is.
-Edward! Elhagylak,mert nekem így jó és neked is ez lesz a legjobb. Visszatérhetsz ahhoz az életformához amit eddig űztél.Felelősség nékül és kötöttségek nélül.És majd ha eljön az idő ,te is megházasodsz és megtalálod azt a személyt aki a legjobban illik hozzád!
-Nem hiszem,hogy keresnem kéne ,mert már megtaláltam. Bella,tagadhatod a nyilvánvalót,de engem átverni már nem tusz.
-Hagyd békén a feleségem okés?-kelt a védelmembe Alec.
-Még nem a feleséged pojáca. De én ebből nem kérek. Et még úgy is megbánod Bells.Nagyon megfogod.-Tudtam,hogy igaza van. De előbb a kötlességem. Nem váltogathatom az embereket az életembe,mint valami drága ruhát.Úgy tisztességes,ha hozzámegyek Alechez.Mégha rémes alak is. Én hozzá tartozom,nem Edwardhoz. Így is csak azért fajultak idáig a dolgok,mert anno lefeküdtünk. Ha nem teszem meg akkor ma semmi sem lenne köztünk.
Öcsém hamar megunta a csöndet és elindult kifele.Mielőtt kilépett volna a teremből,még viszafordult.
-Ne várd el,hogy végig nézzem ahogy tönkreteszed saját magad.
-Nem is várom el!
-Akkor jó! Ég veled Isabbella. A nővérem vagy. Ideje,hogy aként is kezeljelek.-és ki is lépett.Olyan érzés kerített a hatalmába,mintha az életemből lépett volna ki.”

36.Fejezet

Másnap december 24-ét írtunk. A társalgóban már állt egy fenyőfa,de még nem díszelgett rajta sok ezer csillógó dísz. Imádtam a karácsonyt. Nem kifejezetten az ajándékokat,hanem,hogy a család együtt van.Mármint ha ezt az állapotot ami itthon folyt azt családnak lehet nevezni. Na de ez most mindegy,az év legszebb napján – szenteste. Mindenki sűrött-forgott. Én rend szerint a szobámban voltam és vártam,hogy Alec visszaérjen a sűrgős dolgából. Már össze számolni sem tudom,hogy hányszor értem azon,hogy másnál vígasztalódik. Hát igen. Alec-el sosem volt meg a kémia. Vele szemben viszont Edwardnal nagyon is. Szomorú,de beismerem-igen Edwardot imádom,szeretnem. Annyira,hogy azt szavakba sem tudom önteni. Megkockáztatom,hogy „az életemnél is jobban szeretem”.Kicsit érzelgős,de ez az igazság. A naplómba már számtalanszor feljegyeztem az érzelmeimet,de egy vígasztalt-Edward is eként tett. Ezt onnan tudom,hogy mindig szokta mondani ,hogy ő is naplót vezet. Ebből kifolyólag,tuti nem a délutáni ebédjét írkálja bele. Elec még mindig nem ért haza,pedig már egy ideje várok rá.Na de ugorjunk is a át 3 óra van.

Úgy döntöttem,hogy nem várok tovább és lemegyek segíteni,de előtte még gyors becsomagoltam a többiek ajándékait.

Lent a halban már a fát díszítették a gyerekek a szülőkkel. Annyira aranyosak voltak,hogy egyszerűen csak bambultam őket.

Egyszer csak Mimi odament a kislányához és segített neki szétszedni valami díszt. Annyira megható volt,hogy csak úgy peregtek a szemem előtt az évek. Talán nekem is lesz valaha gyerekem? A válasz: NEM. Ha Elechez hozzámegyek akkor biztosan nem. Bár néha eljátszottam a gondolattal,mi van ha nem ő lesz a férjem. Mi van ha a király felesége lennék. De tudtam,hogy ez lehetetlen,hiszen Edward az évek alatt nem egyszer a tudomásomra hozta,hogy írtózik a gondolattól is ,hogy megállapodjon egy lánynál. Halkan viszont mindig megjegyezte,hogy velem kivételt tudna tenni. Lehet,hogy furcsa lenne a kialakult helyzet először,de biztosra veszi,hogy még élvezné is.

Ezt sajnos és nem tudom neki garantálni,mert én nem akarok papír formán is hozzátartozni. Elég nekem az egyenlőre,hogy szeretők vagyunk. És ahogy észrevettem,őt sem zavarja túlságosan. Vagy csak nem mondja. Visszatérve a gyerek témára,igen-Edwardot eltudnám képzelni apának,de csak olyannak aki tudna gyereket csinálni,de nevelni már nem. Mindig azon a véleményen volt ,hogy a nő arra való,hogy a férfi vágyait kielégítse és a gyerekeit felnevelje. Ez sajnos nálunk nem játszik,mert minket „félvéreket”-bár nem  vagyunk félvér vámpírok,nem a szüleink nevelnek. Engem pl, 5 dada nevelt,mint az öcsémet. Apa mindig azt mondta,hogy lányom,te nagy dolgokra születtél…de ezt már elmondtam egyszer,mégis mindig akárhányszor szóba kerülnek a gyerekek,annyiszor elmondja,hogy nem mindenki érdemel általános nevelést. 12-en vagyunk testvérek abból egyedül engem nevetek ki királynőnek és az öcsémet Edwardot nevelték királynak. Ezzel ő is tisztában van és én is. Tudja,hogy ha őt 1077-ben királlyá koronázzák akkor előtte még házasságra kell lépnie egy olyan lánnyal aki méltó hozzá. De csak akkor lenne ez így ha ő lenne a legidősebb testvér. De mivel ez nem így történt,mert én vagyok,így kénytelen házasságot kötnie velem. De egyenlőre még 1021-et írunk és karácsonyt.

Gyors összeszedtem magam a kábulatból mielőtt valaki észrevette volna. Leültem a fekete zongorához és karácsonyi dalokat kezdtem el játszani.

Sacc 4 óra múltán rá is untam,mert közben beesteledett és mindenki készen volt mindennel. Sütik díszelegtek a kanalló tetején tálcákon,a zoknik kirakva,a fa készen volt,a testvéreim fele már nagyban beszélgettek,egy részük iszogatott a másik fele meg sakkozott vagy éppen kártyázott. Felálltam és elnézésüket kértem. Visszamentem a szobámba és átöltöztem egy olyan ruhába ami szalonképes volt az alkalomhoz. Mire visszaértem már mindenki ott volt. Kivéve egy valakit- Alecet.

(Edward szemszöge)

Már eltelt 4 év. Ez már valami,és még nem csaltam meg senkivel sem. Ez nagy előrehaladás a részemről. Bár azért nem történt meg,mert nagyon szeretem. Nem tudom körül írni mit érzek,mikor a közelemben van,vagy mikor hozzám,megcsókol .A legjobb az mikor a fülembe suttogja,nincs senki akit jobban szeretne nálam.De ezek mellett úgy érzem óriásira nő az,hogy titokban kell tartanunk.Nem modhatom el senkinek,sőt a tulajdon apám nem tud az egészről semmit sem.Pedig ő örülne a legjobban nekünk.Ki is találtam,hogy mivel ma karácsony van édesapámnak ez lesz az ajándéka. Az lesz a legjobb,ha fény derül az egészre,mert bevallom,hogy már untat az egész,hogy annyira kedves vagyok olyan vámpírokkal akiket utálok. És ha már ilyen őszinték vagyunk,Bellsen kívül senki nem ismeri az igazán igazi énem. Én azt élvezem,mikor másokat földig alázhatok és ha a lányokkal erőszakoskodhatom. Ezzel szerelmem tisztában van és hadja magát.

Például ott van Tanya. Bella legjobb barátnője,olyan gyönyörű,hogy ha 4 évvel ezelőtt mondja ,hogy dugjam meg megteszem. Viszont nem mellékes,hogy gyűgyölöm a csajt.Egy éjszakát megérne,de tuti ,hogy sosem járnék vele. A személyisége érzékromboló. Vagy ott van Alec. Hát ő viszi a prímet. Én is utálom ő is utál. Kvittek vagyunk. És még sorolhatnám mennyi barátját utálom szerelemnek.De nem mondom neki,mert nem akarom megbántani.

Érzem ma este annyira össze fogunk veszni,lehet többet nem is akar majd látni. De az is lehet,hogy megköszöni,ennek kisebb az esélye.

Most is itt állok a halban és nézem azt a tüneményt akit a végzet nekem szánt. Az arcán,mintha egy kis csalódottságot vettem volna észre.Gyorsan körbenéztem és azonnal feltünt mi a borulátásának a legfőbb oka.

Hát persze,hogy Alec sosincs ott ahol kéne lennie.De már megszoktuk.Odamentem hozzá és boldog ünnepeket kívántam neki.Viszonozta ugyan,de nem valami lelkesen.

-Figyel Edward,nem akarlak megbántani,de ma nincs kedvem semmihez.

-Semmi gond én megértem ha csalódsz emberekben,de meg kell értened a vőlegényedet is. Biztos van valami oka annak amiért megint nem veszt rész a családi dolgokban.-magyarázkodtam neki.

-Oka? Hirtelen miért is állsz az ő oldalára és nem az enyémre?-teljesen felháborodott. Igen. Ma tuti összekapunk még.

-Nem védem. De nézd a jó oldalát. Ma nem kell színlelned,hogy nem érdekellek.-erre már elmosolyodott és elhúzott a karácsonyfa mögé.

Átkulcsolta a kezeit a nyakamon és egy csókra hajolt hozzám.Kézségesen segédkeztem neki ebben.Nyelvem végig szántotta az alsó ajkát,mire ő engedélyt adott arra,hogy feltérképezzem a száját. A csókunk igen szenvedélyesre sikerült,de mielőtt lkapott volna hév,gyorsan félbeszakítottam.Homlokomat nekitámasztottam az övének és megvártam míg mind a kettőnk légzése lecsillapodik.És ekkor olyat tettem ami lehet életem legnagyobb hibája.

-Elmondom apának,hogy mi van köztünk. 

35.Fejezet

Reggel a hasamra fordulva ébredtem,de egyedül.Fáradt voltam. Vámpír létemre ritkán érzek ilyet,de ahogyan visszaidéztem az előző éjjeli elfoglaltságomat,meghiszem,hogy elfáradtam. Edward túlontúl jól teljesít.Ezt így magamba kimondva jól hangzik,de egyben hátborzongató is. A saját öcsémmel hálok.Itt mi lesz emberek. Érzem,hogy miatta még sokat fogok sírni,de jelenleg nem érdekel,ha tudom,hogy ő viszot szeret engem.

Azt mondják a mi szerelmünk ritka és egyedülálló,szeretném ténylegesen elhinni. Kezdem felfogni,hogy valóban az.És ez boldogsággal tölt el.

1 óra múlva.

Valóban egyedül voltam. Edward felszívódott,de hagyott cetlit legalább. Így biztosra vehetem,hogy nem haragszik,de azt hiszem beszélnem kéne vele. Az Aleces ügyről.Elhagyni nem fogom tudni,mert azért mégis csak egy élet áll mögöttünk és még mindig a jegyese vagyok. És elég nagy a sansza ,hogy hozzá is fogok menni. De ezek után amit átélek Edwarddal nem tudom mi lesz. Majd alakul valahogy reményeim szerint.

Elmentem a saját szobámba,majd elindultam a forgatásra.Edwarddal csak ebédnél találkoztam,így megtudtam beszélni vele a dolgokat.

-Szia. Beszélnünk kéne!-kezdtem bele.

-Szia ,okés.Miről szeretnél?

-Beszéltem Aleccel.-ekkor az arca hirtelen elkomorult. Sejteni lehetett,hogy miért.-Azt akarja,hogy szakítsak mindenféle kapcsolatot veled.De azt hiszem ez jelenleg nem fog menni.Ahhoz túlságosan is ragaszkodom ahhoz amin van,meg persze túlontúl szeretlek,mit sem megfosszam magam tőled.-vártam.Hátha szól valamit,de egy olyan 5 perc elteltével sem szólalt meg.Kezdtem aggódni és pánikba esni.-Nem mondasz semmit?

-Mit kéne mondanom Bella? Azt várod értselek meg!Én komolyan próbálkozom,de egy kicsit nekem sok,hogy hogyan tudsz 2 embert,illetve vámpírt szeretni. Engem nem tusz elhagyni azt tudom,hogy miért,de hogy Alechez mi köt annyira azt a mai napig nem értem.-nem is válaszoltam erre az igen őszinte válaszára,inkább felálltam és elballagtam csendben.Most nem fogok kiborulni.Nem tehetem.

2021 karácsonya.

 El sem hiszem,hogy azóta eltelt 4 év.Végre vége. Végeztünk az Alkonyat összes részével.Szerelmem azóta igen számos filmet leforgatott és én is.Zajlik az élet nálunk az biztos. Azóta Aleccel is megbeszéltem elég sok dolgot. Alexander,húgom fia is kész férfi lett. Jelenleg nem lakik a palotában.Egyetemre jár Londonba. Öcsém nem tudja elfelejteni Elenát.Bár nem csodálom.Van egy gyönyörű gyerekük,ami szerelmük gyümölcse. Egy párszor megfordult a fejemben,hogy esetleg összehozom őket,de inkább letettem róla.Még félő volt,hogy összeveszünk és akkor csak én jövök ki szarul a dologból.

Az én eltitkolt kapcsolatomról szerencsémre még senki sem szerzett tudomást,persze kikvéve anyámat,aki a kezdetetektől tudott róla,hiszen Edward felhívta azon a „sötét éjszán”.Amit azóta sem bántam meg,csak nem beszélünk róla.

Most is itt gondolkodok arról,hogy mi történik körülöttem ahelyett,hogy a haverokkal lennék lent a parton.Gyorsan becsuktam a naplómat és átöltöztem.Felvettem a csodaszép fekete bikinimet,majd felhúztam egy miniszoknyát és egy sarut.Indulásra készen álltam.

Kb egy olyan 3-4 órát töltöttük a vízben a lányokkal. Jane mindig akaratos volt,de most méginkább.Mikor összeszedtük magunkat és elindultunk egy kis étterembe. Kikértük a szokásos üdítőnket ,miután elfogyasztottuk elindultunk vissza a palotába,mert még dolgom volt. Éppen kiértünk a sétányról,mikor egy fekete Range Rover állt meg mellettünk. Sajnos ezer közül is felismerném azt a kocsit.Anthony…gondoltam,hogy ő lesz az. Teljesen kiakadtam.Megbeszéltük,hogy ezt a kocsit nem használjuk úgy,hogy a barátaink lássák,mert előbb utóbb lebukunk,hogy ez a kocsi mindig a belvárosban áll egy tömbház előtt.De beszélhet neki az ember.Egyik fülén be,a másikon meg ki.

Lassan letekerte az ablakot,majd kiszólt.

-Bells,gyere hazaviszlek!-nem szóltam semmit,csak beszálltam az anyósülére.-Ti Jane maradtok.Van 2 lábatok amin hazatudtok gyalogolni.

-De Edward,ugyanoda megyünk mindanyian.-akadékoskodott.-szerelmem nem szólt erre semmit csak felhúzta az ablakot és felém fordult.Rámosolygott azzal a félholdas mosolyával és máris levett a lábamról.Ennyit magamról az előbb még oltári dühös voltam nem??Bela nem igaz,hogy ennyire hatással legyen rám valaki.

-Ez most mire volt jó??-választ nem kaptam csak egy igen szenvedélyes csókot.Annyira jó volt.Teljesen lezsibbadtam.Nyelve először csak az alsó majd felsőajkam is végigkostólta.Majd bebocsátást kért nyelve a számba.Anyyira megszokott már ez az egész,de mégis volt mindig benne valami új,amitől elvarázsolt.Olyan indentitással válaszoltam rá,hogy a hirtelen jött dologtól kicsit hátratántorodtunk.Keze a nyakamon volt,így nem szabadultam el fél percnél előbb.Szerintem volt az másfél perc is míg csókoloztunk.Edward egy párszor bele is nyögött,így még közelebb húzott magához.Mikor elváltunk mindkettőnk zihált.Miután lenyudotunk elindult. Hamar odaértünk a lakáshoz. Még 2 éve vásároltunk abból a célból,hogy ne mindig az ő szobájába járjak át,mert nagy lett volna a lebukás veszélye.Egyszobás csak,de nekünk nem is kell nagyobb.Van bent fürdő,nappali,konyha háló és ennyi.Nem is kell ennél több.Nagyon kevés ruhánk van itt,így nincs szügség nagy gardróbszobára,mint otthon.Ide úgyis csak sexuális vágyaink kielégítésére járunk.Csakis arra tartjuk fent.

Annyira elmerültem a gondolataimba,hogy észre sem vettem,mikor Edward leparkolt és az ajtót nyitotta nekem.A legfelső szinten laktunk.Úgyhogy elég sokat lifteztünk mindig.De nem bántam.Legalább itt nem kell attól félnem,hogy ránknyitnak.

Abban a pillanatban,mikor kinyilt a bejárati ajtó Edward magához rántott és megcsókolt.Itt már tudtam,hogy élménydús délutánom lesz.

A lakásuk:

Visszatértem!!!!

Sziasztok!!!!


Tudom,sok időt kihagytam. Nem volt alkotói válságom,meg semmi ilyesmi,csak sok minden közbeakadt ami nem a blogolás volt.De ezt most orvosolom.Gőzerővel fogom a fejezeteket nyomni és felpakolni...Holnapra nem tudom,de péntekre meg lesz a friss feji :P :P :)


Na csöviztem!!!!