40.Fejezet

-         -Te,fiam nem voltál soha ember.Van még egy öcséd és 10 nővéred.Nem Amerikában születtél,hanem Volterrában. Igen,te egy vámpír és egy halandó nő gyermeke vagy. A szüleid nem haltak meg.Sőt élnek és virulnak.A te anyád nem más,mint Elisabeth királynő és az apád a nagyhatalmú Aro. Ha tetszik,ha nem akkor is ez van. Azért jöttél el otthonról,mert egy nagyon csúnya baleseted volt.Apád ezelőtt 200 éve úgy rendelkezett ,hogy jobb neked ha nem vay ott,mert úgy sem tudtad volna kormányozni az országot.Hiszen nem emlékszel a családodra,akik szeretnek.Dióhélyban körülbelül ennyi. A többit jobb ha később tudod meg.

-         -Mi?! – kissé leakadtam ott ,hogy Aro az apám.Jézus!Az nem lehet.Olyan nincs.Annak az embernek nincs szíve.

-         -De igen fiam.Én ott éltem a palotában,orvosa voltam azoknak a vámpíroknak ,kik megsérültek vagy éppen állapotosak voltak.

-         -Mi…a lányok teherbe tudnak esni?

-         -Persze,minden vámpírnő képes rá,hiszen 100 évente halandó lesz és teherbe eshet.Így szaporodunk.De ez csak a királyi családra áll,a köznép úgymond örökbefogad.De azok is terhesek lehetnek akiknek egy halvány közük van a királyi családhoz.

-         -Az szép.Olyan nincs,hogy Aro fia vagyok. – én ezt nem hiszem el.

-         -Pedig de.Ugyanis még a mai nap hazautazol.Apád már vár.Ha más nem is.

-         -Nem.Én biztos,hogyhaza nem megyek.

-         -Igen is fogsz,mert különben kényszeríteni foglak.Ezzel pontotteszek az ügy végére.

-         -Igenis. – és duzzogva elmentem a szobám irányába.

5 órával később.

Már a gépen ültem ami egyenesen Olaszországba repített Volterrába.A családtagjaim is követtek.Alice,Rosalie,Emmett,Jusper,Carlise,Esme.Egy olyan 8 órával később Carlise mellém szegődött és mesélni kezdett.

-         Edward,mielőtt leszállnánk még elmondanék egy pár dolgot még a családodról.

-         -Persze,mondjad! – na egye fene talán még meg is szeretem őket.

-         -Az öcséddel ikertestvérek vagytok úgyhogy ne lepődj meg ha pontúgy néz ki mint te. – atya gatya,ez durva. – A két legídősebb nővéred is egy ikerpár.Róluk annyit elé tudnod,hogy a kisebbik gyönyörű.Nelepődj meg ha hasonlít Bellára,mert szinte megszólalásig olyan mint ő.Őt Elenának hívják.Nos a legidősebb testvéredmár macerás. Ő a világ leggyönyörűbb teremtése.

-         -De ha ők ikrek az hogy lehet hogy nem olyan mint a húga?

-         -Úgy,hogy az őt megtalálta az a bizonyos nyílvessző,mely nem kellett volna. Szóval,ha meglátod vagy találkoztok,bizonyára megfog lepődni.Míg otthon voltál ő állt a legközelebb hozzád. Egyet mondok most nem csak neked,hanem a többieknek is elmondtam már,hogy ha látodsemmi esetre ne nézz a szemébe,mert ott kő kövön nem marad. Ő a leggyönyörűbb lány a földön aki valaha született.Ha belenézel,azonnal belészeretsz és az mondjuk nem lenne jó nem?!Olyan gyönyörű a szeme,szinte már hipnotikus ereje van. Ő az a lány kiről hallottál már. Tudod,akiről az hírlett,hogy szívtelen.

-         -Jah,hogy aző? Mármeg van!Rendben,megteszem amit mondtál.

-         -Jah azt kihagytam,hogy ne lepődj meg ha mindenki úgy mozog az utcán mint a normál emberek. Mert a városban nem élnek emberek,csakis vámpírok.

-         -Tényleg?

-         -Szerinted miért nem mondtam el soha neked,hogy így itt élnek?Valószínüleg el se hitted volna!

És ebben a pillanatban mondta be a bemondó,hogy kapcsoljuk be öveinket mert mindjárt leszállunk.Ezt elmondta angolul,franciául,olaszul és egy számomra ismeretlen nyelven.

Mikor leszálltunk rohadt meleg volt a reptéren.Sütött a nap,minden vámpírnak vörös volt a szeme és kissé barnás volt a bőle,így nem csillogtak úgymint mi.Bekísértek minket a váróba,de nem értettem utána mit mondott az illető,de Carlise furcsa mód válaszolt neki az adott nyelven.És vártunk.Vajon mire?Vagy kire?Kérdéseimre szerencsére hamar válasz jött. Egy öltönyös emberke jött és ő végre angolul beszélt.

-         -Kérem fáradjanak velem. A kocsi kint áll a reptér előtt. –követtük és -Carlise úgy beszélt vele,mint aki ezer éve ismeri. Beszálltunk a kocsiba,melynek üvegei sötétítettek voltak.ÉS végre elindultunk.

Ahogy haladtunk a városon át,úgy éreztem hazaértem.Mindenki olyan volt mintha halandóak lennének.

-         -Itt mindenki olyan emberi. – szólaltam fel a csodálkozástól.

-         -Igen,felség.Itt mindenki úgy viselkedik,mint aki normál ember.Alszanak,esznek szilárd ételt,csak vérrel van megspékelve így ehetőek,a gyerekek járnak iskolába,a vámpírok dolgozni,bulizni,strandolni stb.Mint egy ember.Annyi a különbség,hogy ők nem halnak meg.

-         -Felség?Mi ez a megszólítás.

-         -Hát így kell megszólítanom,felség.

-         Ez furcsa,de csak megszokom egyszer csak.

Egyre fogytak az épületek,és egy hosszú kanyargós út vette kezdetét a gyönyörű palotához.Amint leparkolt az udvarában az auto nyitották is az ajtót nekünk.Egy lépcsősor vezetett a bejárathoz,melyen ha fellépkedtem,akkor bejutottam a palotába.Amint beléptem elámultam.Csodálatos volt.Mindenhol festmények,csodálatos bútorok és egy csomó vámpírt láttam. Többsége szolgának öltözve.De láttam civil ruházatúakat is. A térben egy gyönyörű lépcső vezetett fel egy emeleti folyosóhoz.Ott láttam egy hölgyet,mely estélyibe volt.Annak mondanám,vagy korhűnek mondanám.De mellette gyönyörű volt.És basszus elindult a lépcsőn le. Ez hihetelen.Sietett valahová,de rájöttem hogy rámnéz és futmár szinte.Jézus,ez hozzám siet.Jesszus,ez Bella!Sokkolódtam le.De ahogy közelebb ért,fejembe ötlött mit mondott Carlise.És ideért és a nyakamba ugrott és magához ölelt.

-         -Hiányoztál,Edward! – úr isten.A hangja.Még az is olyan mint az övéjé.

-         -Szi…sz…szi…szia. – nehezen,de ment.

Elengedett és láttam ahogy a szemembe nézett,hogy könnyesek a szemei.De nem volt olyan varázslatos már.És Carlise azt mindja hogy a nővére még nála is szebb.Hát akkor nagyon szép lehet.

-         -Edward,gyere!Apád látni akar. –szólalt meg Carlise.

-         -Rendben. – és elindultunk.

Amint odaértünk a trónterem elé,mellkasom egyre nehezebb lett.Izgultam.És kinyílt az ajtó ebben a pillanatban. Beléptem és eyenesen apám felé lépkedtem,de egy olyan 15 méterre megálltam tőle.Ahogy végig néztem a termen,megakadt egyképen a szemem.Én voltam.De valahogyan más.Ezt Aro is kiszúrta és megszólalt.

-         -Hát igen,akkoriban más voltál.Rideg és gonosz.

-         -Tényleg?Miért?

-         Nem tudom.Ilyen voltál már kiskorod óta. Ez akkor kezdett rosszabb lenni,mikor találkoztál a legidősebb nővéreddel.

-         -Apám?Marie mérges lesz ha meglátja. – szólalt fel nővérem.

-         -Menj és őrködj és szólj ha jön.

-         -Természetesen. – ezzel kilépett a teremből.

A szemem tovább siklott egykori énem felett.És megakadt a legszebb lány képén.Ő gyönyörű volt.Fekete hosszú haj,porcelánfehér arc,szeme ízzóvörösek,alakja,mint a modelleké és az a ruha,ámorító volt.Szinte éreztem ,hogy életre kel a szívem.

-         -El a kezekkel tőle,fiam! – szólalt fel apám.

-         -Miért?Hisz olyan szép.

-         -Ő a nővéred.És a legjobb barátod volt.

-         -Tényleg?

És ekkor kicsapódott az ajtó,de még megfordulni se mertem.Az az illat ami megcsapott olyan ismerős volt. Csak hallgattam a magassarkú kopogását a kövön.Amint elment mellettem,csak hátulról szemlélhettem meg,de egyből rájöttem ,hogy az a lány aki a képen volt.A ruházata most sokkal szebb volt.Szó szerint sexibb. Király kék harisnya ,fekete lakkozott magassarkú cipő,Kék buggyos ing,melyet körbelölel egy barna fűző.4 rétegű miniszoknya volt rajtaszintén kék színű és a szoknya legtetején volt egy barna fedés.De alegjobb az volt,hogy buggyos bugyi volt rajta,az egészkint volt.Üvöltötte öltözéke,hogy gyere tépd le.A haja meg mesébe illő volt.Ki volt engedve,egyészen a fenekéig ért.

Elég gyorsan közlekedett,mögötte közvetlenül jött a húgom.De Elena megállt előrébb mint ő. Ő apánk elé járult,apódium előtt állt meg és idegesnek tűnt.

-         -Apám miért őrködik Elena kint?

-         -Mert fontos megbeszélni valóm volt és nem akartam,hogy zavarjanak. – a hangja varázslatos volt.

Ekkor elnézett oldalra,hogy szemügyre vegye kivel tárgyalt az apja.

-         -Hali Carlise,mizujs?Régen láttalak.

-         -SziaMarie. – erre elég rondán nézett.És Carlise kissé összerázkódott. – bocsáss meg nekem,felség.

-         -Így már jobb. – és még jobban felém fordult és nem tudtam nem észre venni ,hogy mosolyog.

-         -Mi járatban?

-         -Á semmi,hazahoztuk Anthonyt. – és ekkor egy meglepő arcot vátott és rámnézett.Az az arc mit akkor láttam,sokkolt.