36.Fejezet

Másnap december 24-ét írtunk. A társalgóban már állt egy fenyőfa,de még nem díszelgett rajta sok ezer csillógó dísz. Imádtam a karácsonyt. Nem kifejezetten az ajándékokat,hanem,hogy a család együtt van.Mármint ha ezt az állapotot ami itthon folyt azt családnak lehet nevezni. Na de ez most mindegy,az év legszebb napján – szenteste. Mindenki sűrött-forgott. Én rend szerint a szobámban voltam és vártam,hogy Alec visszaérjen a sűrgős dolgából. Már össze számolni sem tudom,hogy hányszor értem azon,hogy másnál vígasztalódik. Hát igen. Alec-el sosem volt meg a kémia. Vele szemben viszont Edwardnal nagyon is. Szomorú,de beismerem-igen Edwardot imádom,szeretnem. Annyira,hogy azt szavakba sem tudom önteni. Megkockáztatom,hogy „az életemnél is jobban szeretem”.Kicsit érzelgős,de ez az igazság. A naplómba már számtalanszor feljegyeztem az érzelmeimet,de egy vígasztalt-Edward is eként tett. Ezt onnan tudom,hogy mindig szokta mondani ,hogy ő is naplót vezet. Ebből kifolyólag,tuti nem a délutáni ebédjét írkálja bele. Elec még mindig nem ért haza,pedig már egy ideje várok rá.Na de ugorjunk is a át 3 óra van.

Úgy döntöttem,hogy nem várok tovább és lemegyek segíteni,de előtte még gyors becsomagoltam a többiek ajándékait.

Lent a halban már a fát díszítették a gyerekek a szülőkkel. Annyira aranyosak voltak,hogy egyszerűen csak bambultam őket.

Egyszer csak Mimi odament a kislányához és segített neki szétszedni valami díszt. Annyira megható volt,hogy csak úgy peregtek a szemem előtt az évek. Talán nekem is lesz valaha gyerekem? A válasz: NEM. Ha Elechez hozzámegyek akkor biztosan nem. Bár néha eljátszottam a gondolattal,mi van ha nem ő lesz a férjem. Mi van ha a király felesége lennék. De tudtam,hogy ez lehetetlen,hiszen Edward az évek alatt nem egyszer a tudomásomra hozta,hogy írtózik a gondolattól is ,hogy megállapodjon egy lánynál. Halkan viszont mindig megjegyezte,hogy velem kivételt tudna tenni. Lehet,hogy furcsa lenne a kialakult helyzet először,de biztosra veszi,hogy még élvezné is.

Ezt sajnos és nem tudom neki garantálni,mert én nem akarok papír formán is hozzátartozni. Elég nekem az egyenlőre,hogy szeretők vagyunk. És ahogy észrevettem,őt sem zavarja túlságosan. Vagy csak nem mondja. Visszatérve a gyerek témára,igen-Edwardot eltudnám képzelni apának,de csak olyannak aki tudna gyereket csinálni,de nevelni már nem. Mindig azon a véleményen volt ,hogy a nő arra való,hogy a férfi vágyait kielégítse és a gyerekeit felnevelje. Ez sajnos nálunk nem játszik,mert minket „félvéreket”-bár nem  vagyunk félvér vámpírok,nem a szüleink nevelnek. Engem pl, 5 dada nevelt,mint az öcsémet. Apa mindig azt mondta,hogy lányom,te nagy dolgokra születtél…de ezt már elmondtam egyszer,mégis mindig akárhányszor szóba kerülnek a gyerekek,annyiszor elmondja,hogy nem mindenki érdemel általános nevelést. 12-en vagyunk testvérek abból egyedül engem nevetek ki királynőnek és az öcsémet Edwardot nevelték királynak. Ezzel ő is tisztában van és én is. Tudja,hogy ha őt 1077-ben királlyá koronázzák akkor előtte még házasságra kell lépnie egy olyan lánnyal aki méltó hozzá. De csak akkor lenne ez így ha ő lenne a legidősebb testvér. De mivel ez nem így történt,mert én vagyok,így kénytelen házasságot kötnie velem. De egyenlőre még 1021-et írunk és karácsonyt.

Gyors összeszedtem magam a kábulatból mielőtt valaki észrevette volna. Leültem a fekete zongorához és karácsonyi dalokat kezdtem el játszani.

Sacc 4 óra múltán rá is untam,mert közben beesteledett és mindenki készen volt mindennel. Sütik díszelegtek a kanalló tetején tálcákon,a zoknik kirakva,a fa készen volt,a testvéreim fele már nagyban beszélgettek,egy részük iszogatott a másik fele meg sakkozott vagy éppen kártyázott. Felálltam és elnézésüket kértem. Visszamentem a szobámba és átöltöztem egy olyan ruhába ami szalonképes volt az alkalomhoz. Mire visszaértem már mindenki ott volt. Kivéve egy valakit- Alecet.

(Edward szemszöge)

Már eltelt 4 év. Ez már valami,és még nem csaltam meg senkivel sem. Ez nagy előrehaladás a részemről. Bár azért nem történt meg,mert nagyon szeretem. Nem tudom körül írni mit érzek,mikor a közelemben van,vagy mikor hozzám,megcsókol .A legjobb az mikor a fülembe suttogja,nincs senki akit jobban szeretne nálam.De ezek mellett úgy érzem óriásira nő az,hogy titokban kell tartanunk.Nem modhatom el senkinek,sőt a tulajdon apám nem tud az egészről semmit sem.Pedig ő örülne a legjobban nekünk.Ki is találtam,hogy mivel ma karácsony van édesapámnak ez lesz az ajándéka. Az lesz a legjobb,ha fény derül az egészre,mert bevallom,hogy már untat az egész,hogy annyira kedves vagyok olyan vámpírokkal akiket utálok. És ha már ilyen őszinték vagyunk,Bellsen kívül senki nem ismeri az igazán igazi énem. Én azt élvezem,mikor másokat földig alázhatok és ha a lányokkal erőszakoskodhatom. Ezzel szerelmem tisztában van és hadja magát.

Például ott van Tanya. Bella legjobb barátnője,olyan gyönyörű,hogy ha 4 évvel ezelőtt mondja ,hogy dugjam meg megteszem. Viszont nem mellékes,hogy gyűgyölöm a csajt.Egy éjszakát megérne,de tuti ,hogy sosem járnék vele. A személyisége érzékromboló. Vagy ott van Alec. Hát ő viszi a prímet. Én is utálom ő is utál. Kvittek vagyunk. És még sorolhatnám mennyi barátját utálom szerelemnek.De nem mondom neki,mert nem akarom megbántani.

Érzem ma este annyira össze fogunk veszni,lehet többet nem is akar majd látni. De az is lehet,hogy megköszöni,ennek kisebb az esélye.

Most is itt állok a halban és nézem azt a tüneményt akit a végzet nekem szánt. Az arcán,mintha egy kis csalódottságot vettem volna észre.Gyorsan körbenéztem és azonnal feltünt mi a borulátásának a legfőbb oka.

Hát persze,hogy Alec sosincs ott ahol kéne lennie.De már megszoktuk.Odamentem hozzá és boldog ünnepeket kívántam neki.Viszonozta ugyan,de nem valami lelkesen.

-Figyel Edward,nem akarlak megbántani,de ma nincs kedvem semmihez.

-Semmi gond én megértem ha csalódsz emberekben,de meg kell értened a vőlegényedet is. Biztos van valami oka annak amiért megint nem veszt rész a családi dolgokban.-magyarázkodtam neki.

-Oka? Hirtelen miért is állsz az ő oldalára és nem az enyémre?-teljesen felháborodott. Igen. Ma tuti összekapunk még.

-Nem védem. De nézd a jó oldalát. Ma nem kell színlelned,hogy nem érdekellek.-erre már elmosolyodott és elhúzott a karácsonyfa mögé.

Átkulcsolta a kezeit a nyakamon és egy csókra hajolt hozzám.Kézségesen segédkeztem neki ebben.Nyelvem végig szántotta az alsó ajkát,mire ő engedélyt adott arra,hogy feltérképezzem a száját. A csókunk igen szenvedélyesre sikerült,de mielőtt lkapott volna hév,gyorsan félbeszakítottam.Homlokomat nekitámasztottam az övének és megvártam míg mind a kettőnk légzése lecsillapodik.És ekkor olyat tettem ami lehet életem legnagyobb hibája.

-Elmondom apának,hogy mi van köztünk.